2014. január 28., kedd

1.Rész -A vacsora-

Sziasztok! A csoportban már említettem, hogy az előző történetet abbahagytam, kezdtem egy másikat, a prológus ugyanaz, a blog kinézete is, viszont az első rész, a leírás és a trailer változik. Remélem ez a történet is elnyeri tetszéseteket, nekem már jobban tetszik. :)

 "Azok az emberek, akik meghalnak, többé nem tudnak sírni, ezért én sírok helyettük."

Mikor kisgyermek voltam, megfogadtam, hogy velem senki nem fog úgy bánni mint az anyámmal. 12 éves koromig néztem azt, ahogy apám szinte minden nap alkoholtól bűzlően tér haza, és veszekszik anyámmal, olykor el is verte. Anyám már tudta mindig mi vár rá, ahogy ránézett apámra, kedvesen szólt, hogy menjek fel a szobámba, és akármit hallok ne figyeljek rá. Mindig szót fogadtam, hiszen én is féltem apámtól. Ilyenkor a fejemre nyomtam a párnám és vártam, közben keservesen sírtam, mert tudtam, hogy anyámat éppen azokban a percekben verik félholtra.  A környezetünkben senki nem törődött ezzel a problémával, volt olyan, hogy a szomszédunk az ablakból figyelte az ütlegeléseket, de nem tett semmit, mintha az egész elfogadott lenne.
Miután apám végzett anyám verésével, anya mindig hozzám sietett, hogy jól vagyok-e, soha nem törődött a vérző sebeivel, szorosan magához ölelt és mindig ezt motyogta: Ennek véget fogok vetni egyszer, esküszöm, Kincsem. Akkor még nem értettem milyen módon gondolhatta ezt, de pár hónap múlva beteljesítette az ígéretét...
Éppen a házimat írtam, mikor apám hazajött. Már ordítva csapta be maga mögött az ajtót, nagyon ittas volt.

- Hol van anyád? Sarah! Gyere ide te rohadt ribanc! - üvöltötte elsőként nekem, majd a konyha felé.

Anyám belépett a nappaliba, egyből utasított, hogy induljak a szobámba, szemei félelmet tükröztek. Felszaladtam a lépcsőfordulóig, majd ott megbújva hallgatóztam.

- Mi van már megint Jhon? - kérdezte remegő hangon.

- Azt hitted nem tudom meg? Te hazug liba!

Hallottam apám sebes lépteit, majd egy csattanást, anyám fejét beleverte az asztalba, nem ájult el, keservesen sírt és könyörgött, hogy ne bántsa őt.

- Csak mondd... el, m-mit tettem?

- A kis barátnőd elmondta Steve-nek, hogy anyaotthonba akarsz költözni a retkes fattyaddal!

- De hisz a te lányod is, ne beszélj így róla! - sírt egyre jobban.

- Ki tudja kikkel feküdtél össze! - ordította apám, majd valamit csinálhatott, mert anya sikítozni kezdett fájdalmában. - Fogd be a pofád! Most véged lesz, és a lányodnak is!

- Ne tedd Jhon, kérlek! - könyörgött anyám.

Ezután halk puffanásokat hallottam, minden egyes hangnál összerezzentem, könnyeim megállíthatatlanul potyogtak, térdeimet átölelve hallgattam, ahogy apám agyonveri az édesanyámat. Talán egy perc sem telhetett el, apa elindult a lépcső felé.

- Hol vagy Rosy? Most te jössz! - suttogta.

Abban a pillanatban futni kezdtem, bezárkóztam a szobámba és az ágyam alá bújtam, sebesen kapkodtam a levegőt, tudtam, hogy megfog találni. Az ajtón hamarosan dörömbölt, ordított, hogy engedjem be. Hisztérikus sírásba kezdtem, nem bírtam lenyugtatni magam, eluralkodott rajtam a pánik.

- Tudom, hogy bent vagy angyalom! - belerúgott az ajtóba, de az nem adta meg egyből magát, majd még egyszer megpróbálta, az ajtó kicsapódott, a szívem a torkomban dobogott, kezeimet a számra tapasztottam, hogy egy levegő vételt se halljon meg. Megállt az ágyam előtt, éreztem, hogy minden porcikám remegett félelmemben. - Hol vagy? - üvöltötte.

Megugrottam ijedtemben, de nem vette észre, a szekrényemhez sétált, majd kinyitotta, de miután észlelte, hogy nem ott bujkálok erőből becsapta az ajtajait.

- Áhá! Meg vagy! - hirtelen lecsapott a lábaimra, kiakart húzni az ágyam alól, hevesen markoltam az ágy lábaiba, közben kétségbe esetten visítoztam, nem láttam semmit sem a könnyeimtől. De egy pillanat múlva apám ájultan rogyott mellém, majd összeesett, egy kés állt ki a hátából, habos vért köhögött fel, ami szétterült a szőnyegen. Összeszedtem magam, és elfordítottam apám üveges szemeiről a tekintetem, a hátam mögött ott állt az édesanyám, próbált felém közeledni, de egyik lábát húzta, fejéből szüntelenül dőlt a vér. Összerogyott, odasiettem hozzá, arcát a kezeim közé vettem, zokogtam ahogy próbálta nyitva tartani a szemeit, fájdalmasan ennyit suttogott csak halála pillanatában: Szeretlek.

Én mégis beleestem ugyanebbe a hibába, bíztam abban, hogy megváltozik miattam egy férfi. De nem így történt, az életem maga a pokol. Hiába tudtam, hogy nem helyes amit Rob velem tesz, én mégis mindig megbocsátottam neki, mindig láttam kiutat, de sajnos két év elteltével a lelkem csődöt mondott, most már gyűlölöm azt az embert aki minden nap megkeseríti az életemet, de nem tudok ellene mit tenni. A fenyegetőzései nagy hatással vannak rám, félek tőle, ráadásul nincs hova mennem, egyetlen dolgom maradt már csak az életben: tűrni.

Készülődtünk az esti vacsorához, amit Rob legjobb barátjával Harryvel és újdonsült barátnőjével töltöttünk. Harry egy nagyon kedves, jómódú fiú, aki nem él vissza azzal, hogy pénze van, de amit nagyon kedveltem benne, az az volt, hogy mindig olyan illedelmes és kedves a lányokkal. Bárcsak Robert is ilyen lett volna. Mindig epekedve figyeltem a kócos fiút ha nálunk járt, titkon mindig azt szerettem volna, hogy megmentsen abból a börtönből, ahova akaratom ellenére zártak. De ő soha nem tekintett rám úgy, ezért el is hessegettem azokat a gondolatokat amikben megment mint a szőke herceg.

Rob megragadta a karom és erőszakosan maga felé fordított a fürdőben miközben sminkeltem magam. Ujjai belemélyedtek a bőrömbe.

- Ne fesd annyira magad, kinek akarsz tetszeni? Csak nem Harrynek? - nevetett.

- Dehogyis, Csak-csak neked - mosolyodtam el erőltetetten.

- Ugye ezt eltakarod? - biccentette a vállaimon éktelenkedő foltok felé.

- Persze, veszek fel sálat - remegő hanggal válaszoltam.

- Tudod, nem direkt bántottalak, de néha annyira kihozol a sodromból - mormolta a foltjaimnak, végezetül egy puszit nyomott rájuk.

- Nem haragszom rád emiatt, rossz voltam - szemeimet lehunytam, éreztem ahogy a könnyeim csípik a szemeimet, muszáj volt hazudnom neki, ha tudja, hogy magamat okolom a verés miatt, lenyugszik.

- Mielőtt elindulunk benne vagy egy menetben? - ajkai a nyakamon vándoroltak, kezei a hátamon siklottak végig. Undorodtam tőle.

- Sietnünk kellene, Harryék már biztosan várnak minket - mondtam kedvesen, bár így is megvolt az esélye, hogy félre ért engem, de ezúttal nem így történt.

- Igazad van, majd később bepótoljuk, gyönyörűm - ajkait vadul az enyémeknek nyomta, belecsípett a fenekembe, majd felvette a zakóját, és kinyitotta nekem a fürdő ajtaját.

10 perc kocsikázás után megérkeztünk az étterembe. Harry és Leila már vártak minket a sarki asztalnál. Rob vigyorogva húzott maga után mint egy rongyot, próbáltam vele együtt mozogni, de így is sikerült bevernem a lábam az egyik székbe, fájdalmasan jajdultam fel, de Rob-ot ez nem érdekelte, vont maga után.

- Szevasz haver! - pacsizott le Harryvel.

- Sziasztok! Had mutassam be a barátnőmet Leilát, két hete járunk - mosolygott.

Bemutatkoztunk Rob-bal a csinibabának, majd én csendben biccentettem Harry felé, Robert nem szerette ha fiúkkal beszélgetek, még Harry-vel sem, de mégis úgy kellett előtte tennem mintha minden rendben lenne.

- Nagyon csinos vagy, Rosy - kacsintott a zöld szemű, erre Rob belemart a combomba az asztal alatt, felszisszentem a fájdalomtól.

- Valami baj van? - kérdezte Harry.

- Fáj a hasa - vágta rá Rob.

Két év alatt sikerült kiismernem annyira Robertet, hogy tudjam nagyon jó színész, még a legjobb barátja előtt is megtudta magát játszani. Eddig senki nem vette észre mit művel velem, a barátai előtt eljátszotta milyen rendes velem, de sajnos senki nem látott a falak mögé, mikor éjszakánként bedrogozva vert meg. Harry nagyon ritkán jött hozzánk, legtöbbször egy közeli kocsmában, vagy szórakozóhelyen beszélgettek, talán ez volt az oka, hogy Harry sem vett észre semmit. Én pedig nem mertem róla szólni senkinek.

- Szóval, mikor lesz az esküvő? - kérdezte Leila tőlem vigyorogva a desszert közben.

- Umm, még... még nem gondolkoztunk rajta, ugye szívem? - néztem Robra félénken.

- Ami késik nem múlik - villantotta elő bájgúnár mosolyát.

- Pedig két év az hosszú idő - folytatta a lány.

- Rosy már örökre az enyém, egy papír nem változtat ezen - válaszolt Rob, ujjait végig simította a combomon.

Lopva Harryre néztem, aki éppen engem bámult, tekintete a szemeimről lesiklottak a vállaimra. Akkor vettem észre, hogy a sál elcsúszott. Talán észrevette a foltjaimat? Sietősen megigazítottam a vékonyka anyagot, majd folytattam a rétesem elfogyasztását mintha nem vettem volna észre őt.

- El kell mennem a mosdóba - állt fel Rob, közben dobott egy fenyegető pillantást felém.

Fellélegeztem, hogy végre nem volt a közelemben, szinte megbénított ha mellettem volt. Pár másodperc múlva Leila is a mosdó felé igyekezett, így kettesben maradtunk Harryvel. Arcomra pír kúszott, mikor újra ráemeltem a tekintetem halványan elmosolyodott, mire lehajtottam a fejem és turkálni kezdtem a rétesemet.

- Bántott téged? - kérdezte óvatosan.

- Miről beszélsz? - néztem megint rá már felháborodottan.

- Azok a foltok a válladon mitől vannak? - kérdezősködött.

- Csak beütöttem magam - a sálat még jobban összehúztam magamon, szemeimet lesütöttem.

- Megvert?

- Nem, dehogyis. Hagyj békén, kérlek! - erősködtem.

- Alig tudom elhinni - fogta kezei közé az arcát, látszott rajta, hogy megviselte ami a barátjáról kiderült.

- Kérlek, hallgass róla! - suttogtam, mert Rob már közeledett felénk.

Szúrósan mért végig minket mikor megállt az asztalunk előtt, a testtartásából kiolvastam, hogy nagyon dühös valamiért. Tudtam, ha hazaérünk ebből nem fogok jól kijönni, már csak azért sem, mert kettesben voltam Harryvel, ami nála fő bűn, nem lehetek kettesben egy másik férfivel. Megszegtem a szabályát, amit kegyetlenül megfog torolni.



25 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik! Egy újabb Szilvis blog, egy újabb kedvenc ;) Már most rajongó vagyok! :) <3

    VálaszTörlés
  2. Már húztam arrébb az ujjamat a telefonon, hogy újabb fejezetre váltsak, de szomorúan konstatáltam, hogy nincs több. De nem baj, mert "Ami késik, nem múlik". Türelmesen várok - még ha nehéz is, de -, tudom hogy per-fect lesz:3
    Ami pedig a részt illeti. Akaratlanul is eszembe jutott Holman Robról, talán attól, hogy azt írtad Rosy nevében, hogy "Undorodtam tõle." És ezt a szerkezetet sokat használtad Holmanra is.
    Örülök, hogy Harry itt - más blogokkal szemben - végre nem a rossz fiú lesz. Itt most konkrétan nagyon figyelmes volt.
    Amit hiányoltam az az életkor. Nem tudom, hogy hány évesek, és így nehéz elképzelni.
    Egyébként hoztad a "Szilvi-színvonalat", nagyon ügyes vagy.
    Ui.: ezerszer joban tetszik, mint az 1. verzió;)<3 xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. Igen kicsit Foreveres érzése van ennek a blogomnak, és ez nem véletlen, én a szomorú történeteket részesítem előnyben. Amúgy igazad van Rob nagyjából Holman fiatal megtestesülése.
      A korokat pótoltam a szereplők menüpont alatt, remélem így megfelel majd. :)
      xx

      Törlés
  3. Már előre látom hogy nagyon izgalmas lesz. Várom az új részt. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :) Hétvégén hozom a második részt. :)
      xx

      Törlés
  4. Nagyon jó. ♥ Már szinte könnyes a szemem, úgy féltem ezt a lányt. Várom a következő részt. (:

    VálaszTörlés
  5. Ez a blogod is jól indul, várom a kövit. :) <3 Remélem Harry megmenti Rosyt Robtól. Szörnyű, hogy miket kellett át élnie...

    VálaszTörlés
  6. Úristen! Az első verziót még nem olvastam, de ezek után muszáj lesz elolvasnom. Nagyon tetszett a rész, várom a következőt! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, az eredeti első rész már nincs fent, de az a történet már nem is folytatódik tovább... :)
      xx

      Törlés
  7. Nagyon jó lett! Kíváncsian várom a következő részeket! :) Lehet tudni, hogy mikor hozol részeket kb?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszi :)
      Hétvégente próbálom majd hozni. :)
      xx

      Törlés
  8. Szia!
    Istenem nagyon jó!! Kicsit elszomorodtam múltkor amikor írtad, hogy vége az előzònek, de amikir olvastam, hogy kezdesz másikat akkor megint mosolyogtam. Létezik hogy az első résznél beleszerettem? Imádom. Jól tetted, hogy abba hagytad a másik blogot, ez sokkal jobbnak ígérkezik (de az előző rész is tetszett) Harry remélem megmenti Rosyt. Szegény lány nem elég neki, hogy gyerekkorában mit élt át amikor az apja verte az anyát, most neki is át kell élnie ugyanazt Robbal :( Nagyon nagyon jó!!!! :D Imádom :)
    Puszi: Angi :* <3<3<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia.
      Köszönöm.nekem is jobban tetszik az előzőnél, ezt már jobban szeretem. :)
      xx <3

      Törlés
  9. Szia
    Pfúúú, először is nem nagyon szívlelem a Rob evet, bár ehhez a tapló emberhez illik is!
    Másodszor, nagyon tetszik! :) Siess :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, miért is szívleled? Csak nem ismersz hasonló ilyen nevű taplót? :D
      köszi.
      xx

      Törlés
  10. nagyon jóóóó. imádommm *.*

    VálaszTörlés
  11. uramisteeen. jézus krisztus és szent mària! Nagyon jooo! Màr biztos vagyok benne, hogy utàlni fogom Robot..
    Megnéztem a koràbbi trailert, és szntem az is nagyon cool lett volna, de kívàncsian vàrom az új sztorinak a folytatàsàt. :3
    sziasziaa.

    VálaszTörlés
  12. Szia!
    Nagyon jó lett! :))
    Bocsi, hogy itt kérdem meg, de milyen modult raktál be, hogy a fejléc alatt ott vannak a Főoldal, Szereplők és a Blogarchívum..
    Kérlek segíts, mert én is írok blogot csak nem tudom, hogyan kell berakni. Ezer puszi és köszönet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszi.
      Ez nem modul, az oldalak menüben kell ezt beállítanod. :)

      Törlés
    2. Oké.
      Köszi a segítséget... :) :D

      Törlés