2014. február 2., vasárnap

2.Rész -Tűrni-

Sziasztok! Megérkezett a második rész. Remélem tetszik majd nektek. Várom a véleményeiteket. :) A részek ezentúl hétvégén érkeznek. Köszönöm a feliratkozókat. :)


"Mennyi reményt veszített a világ az erőszak által, mennyi szerelmet és mennyi boldogságot!"

Egy szerelmes szívet miért tud tönkre tenni egy bódító szer? Miért változtatja meg azt a szép érzést féltékenységre és uralkodási vágyra? Robert már több mint egy éve él ezekkel a szerekkel, azóta a pokol az életem, néha elgondolkozom vajon hogyan vethetnék ennek véget, de azt hiszem amíg élek sehogy.
Arcom kellemetlenül égett, ahogy Rob rám, majd Harry-re pillantott. Már láttam szemeiben azt a tüzet, mikor arra szánja el magát, hogy megbüntessen. Hirtelen megmarkolta a kezem és felrántott az asztaltól, így meglöktem az egész terítéket, ami hangos csörömpöléssel válaszolt, néhányan ránk kapták a tekintetüket, ezért Rob elengedett.

- Mit csinálsz haver? - állt fel idegesen Harry, látszott rajta, hogy visszafogta a hangerejét.

- Ha nem gond, mi most hazamennénk, dolgunk van - nézett rám a megerősítésemet kérve, hangsúlyával ügyelt arra, hogy ne sejtsen egy kívülálló semmit. De Harry előtt már hiába játszotta magát.

- Még meg sem ettétek a desszertet - Harry mosolyt varázsolt az arcára, talán ezzel akarta Rob tudtára adni, hogy nem tud semmit, és ezzel lenyugtatni a kedélyeket. De Robra nem lehetett ezzel hatni, elővette a pénztárcáját és Harry kezébe nyomta a vacsora árát. Szegény fiú köpni-nyelni nem tudott, annyit hallottam csak másodpercekkel később, hogy Leilának magyarázza az eltűnésünk okát, de ekkor már a kijáratnál jártunk. Robert ujjai belevájtak a kézfejembe, csak húzott maga után mint egy őrült.

- Mit tettem, Édesem? - kérdeztem zihálva, mikor beült mellém a vezető ülésbe.

- Még kérdezed te ribanc? - köpte a szavakat, kezeivel rámarkolt a kormányra, majd elindultunk. A szívem hevesen dobogott, ez az a fajta szív verés volt, mikor tudod, hogy rossz dolog fog történni veled, és nem tehetsz ellene semmit. Talán ennyire dühös még soha nem volt rám, nagyon féltem, hogy mit fog velem tenni. A kocsiból kirángatott, nem érdekelte, hogy elestem, húzott a földön mint egy zsákot, nyüszítettem fájdalmamban, csupasz térdeimet végig szántottam a betonon, ami rettentően égett. Az ajtónál felhúzott magához, kinyitotta azt, majd belökött a nappaliba, fejemmel egyenesen a kanapéba ütköztem, de Rob ennyivel nem elégedett meg. Megragadta a hajam, a kezére csavarta, úgy emelt fel egyenesen az arcához.

- Megmondtam, hogy egyetlen férfival sem maradhatsz kettesben! Te mégis hátba szúrtál!

- De-de Leila ment el, nem tehetek róla! - mondtam remegve, közben próbáltam a hajamból eltolni a kezét, de még erősebben szorítani kezdte.

- Kimehettél volna vele együtt, de te inkább ott maradtál! Te mocskos ribanc! Mit mondtál neki? Heh? - nagyot lökött rajtam, így átestem a kanapén egyenesen az asztal alá. A sírás előtört belőlem , ott kuporodtam össze, kezeimmel a fejemet védtem. Rob sebes léptekkel mellettem termett. - Állj fel! Mit mondtál neki rólam? - üvöltötte.

- Semmit! Esküszöm! Kérlek ne bánts! - szipogtam keservesen.

- Te csak ne kérj semmit! - megragadta a lábaimat, úgy ahogy régen apám is tette, majd húzott, belekapaszkodtam a kis dohányzó asztalba, amiről a ráncigálás következtében minden leesett, egy pohár tört szét, egyenesen mellettem. Megijedtem, hogy a szemembe kerül egy szilánk, ezért elengedtem az asztalt.

- Ne csináld Rob, kérlek! - sikítottam.

Felállított, egyik kezét a nyakamra fonta, másikkal a derekamat szorította meg, egyenesen a falhoz szegezett, felemelt a földről. Ujjaimmal próbáltam lefejteni magamról a kezét, de erejével nem tudtam szembeszállni, hörögve kapkodtam levegő után, szemei vadul csillogtak ahogy megérezte a halál félelmemet, gonoszan elmosolyodott, még a szája szélét is megnyalta. Erőlködve próbáltam egy kis oxigént bevinni a szervezetembe, sikertelenül. Szemeimből a szenvedés könnyei törtek elő, de ő egyre csak szorított a falhoz. Éreztem, ahogy a lábaim a levegőben ficánkolnak, majd nemsokára erőm elhagyott, a testem feladta a harcot, tüdőm üresen kongott, az agyamat vér lepte el, a szemeimet a sötétség.

Hangos csattanásra tértem magamhoz, kómásan nyitogattam a szemeimet, de a sötétség még mindig uralta a látásom.

- Mit tettél vele te állat? - ordította dühösen Harry. - Éreztem, hogy nincs minden rendben veletek, de ezt nem hittem volna! - megfogta az egyik kezem és gyengéden megszorította. Tudtam, hogy Harry volt az, Rob kezei durvák és erősek, de Harry-é, gyengéd és puha.

- Ez nem az aminek látszik! - mondta nyugodtan Rob, elég távolinak tűnt a hangja.

- Akkor mégis mik ezek az ujjlenyomatok a nyakán? Te normális vagy? Majdnem megölted őt!

- Nincs semmi baja! - mondta Rob gúnnyal a hangjában, sejtettem, hogy bevett már valamit.

- Őrült vagy! Hé kislány minden rendben? - szólongatott a kócos fiú.

- Kérlek - nyögtem halkan.

- Elviszlek Leilához! - mondta.

- Ne vidd el! - szólt Rob erőteljesen, de azzal a lendülettel Harry alám csúsztatta kezeit, és felkapott az ölébe. Éreztem ahogy ott lógok mint egy darab hús, nehézkesen ment magamhoz térni.

- Miért ne vigyem? Talán leápolod a sebeit, vagy még többet adsz neki? Mi történt veled Rob?

- Nem bántom őt soha többé! Ígérem!  Kérlek! - Rob hangját egyre közelebbről hallottam, végre foltokban kezdtem látni, majd egyre tisztábban. Felettem Harry megfeszült arcával találkoztam, mikor oldalra fordítottam a fejem, Rob kábultan mért minket végig.

- Kérlek Harry tegyél le! - nyögtem újra, de nem reagált, erélyesebben szólaltam fel. - Menj el!

- De... én... csak - dadogta meglepetten. Lerakott, állni még nem tudtam, ezért leültem az egyik fotelba.

- Én tehetek róla! Rossz voltam! Ne keveredj bele, kérlek! - néztem rá könnyes szemekkel.

- Normális vagy? Rob a legjobb barátom, de ezt akkor sem hagyhatom! Nem verhet nőket! - tárta szét idegesen a karjait.

- Menj el, megoldom - néztem Rob-ra, akit már kiütött a kemény drog, majd az ajtóra mutattam, ami be volt rúgva, a kilincs ártatlanul elszakadt eredeti helyétől.

Harry szomorú és egyben értetlen tekintettel hagyta el a házat. Én magam sem értettem mi ütött belém, végre megmentett volna, erre elküldtem. De úgy gondolom örökre úgysem bujkálhatnék Rob elől, gyenge vagyok meglépni ezt, most kiderült. Ráadásul Harry-t sem akartam ebbe az egészbe belekeverni.

Rob-ra pillantottam, aki elterülve aludt a fotelban, egyszerre éreztem iránta szánalmat és gyűlöletet. Elindultam a fürdőbe, hogy valamennyire rendbe szedjem magam. A tükörből egy megtört lány nézett vissza rám. Szemei véresek voltak, haja csapzott, homlokán kis seb tátongott amin megalvadt a vér, de ami ennél is borzalmasabb volt, a szíve üres volt, és feladta a harcot. Én soha nem szerettem volna ez  lány lenni,  de a tükör nem hazudott, főleg nem a lelkem tükre.

Megpróbáltam lemosni magamról a megalázottság mocskát, súroltam a testem, a végére az egész vöröslött a szivacs okozta karcolásoktól. Már éreztem, ahogy az őrület magába szippant, de egy apró hang bennem azt súgta, hogy nem adhatom fel, erős vagyok és küzdenem kell. Kikászálódtam a zuhanyzó alól, majd nem sokkal később lefeküdtem, azzal a gondolattal, hogy talán holnapra megváltozik minden.

Reggel fejfájással ébredtem, lassú mozdulatokkal kaptam a fejemhez, enyhén nyomkodtam azt a területet ami sajgott, de nem segített rajtam. Gépiesen ültem fel az ágyon, majd a fürdőbe siettem, de ahogy benyitottam, beleütköztem Rob-ba, akin egy szál törölköző volt, mosolyogva nyomott egy csókot az ajkaimra.

- Jó reggelt - mormolta a fülembe.

- Szia - köszöntem óvatosan.

- Hogy aludtál? Nem tudod mit kerestem a nappaliban? Mi történt az este? Nem emlékszem túl sokra, csak annyira, hogy vacsoráztunk Harry-ékkel.

- Umm, rosszul éreztem magam, ezért haza jöttünk, majd bevetted a bogyóidat, és.... és újra bántottál - tekintetemet elfordítottam róla, így meglátta az ujjlenyomatokat a nyakamon.

- Sajnálom - de hangja nem tükrözött megbánást, úgy ahogy szinte sohasem. Ez nála egy betanult szó volt.

- Semmi baj - elléptem tőle, egyenesen a tükrös szekrényhez, kinyitottam az ajtaját és kivettem egy fájdalom csillapítót, engedtem egy pohár vizet, majd bekaptam a pirulát. Becsuktam a szekrényt, és a tükörben észrevettem, hogy Rob a hátam mögött áll. Kezeit a derekamra simította, nézése arról árulkodott, hogy akar valamit. Ijedten pillantottam rá, hátulról a nyakamat kezdte el puszilgatni, pont ott ahol az ujjai nyomai látszódtak, minden egyes érintésre megremegtem, de nem azért mert jó volt, undorodtam tőle.

- Arra még emlékszem, hogy megígértem, hogy bepótoljuk amit elkezdtünk. Most jó lesz, ugye? - suttogta a nyakamba.

Megmarkoltam a mosdó szélét, lehunytam a szemeimet. - Persze - válaszoltam halkan, beletörődően.

Maga felé fordított, én csak álltam ott, mit egy darab fa, hagytam neki, hogy azt tegyen velem amit akar. Kezei ide-oda siklottak a testemen, ajkait a nyakamra tapasztotta és szívni kezdte a foltjaimat. Minden egyes szívás rettentően fájt, szemeimet még mindig zárva tartottam, éreztem ha kinyitom őket, könnyeimmel elárulom magam. Felemelt az ölébe és egyenesen a szobánkba vitt, újra úgy tett magáévá, hogy nem akartam az érintéseit, nem akartam azt, hogy hozzám érjen. De ismét tűrnöm kellett.



20 megjegyzés:

  1. :'( varom a kovit nagyon tetszet

    VálaszTörlés
  2. isteneem siess ahogy csak tudsz!! :'o imáádom.

    VálaszTörlés
  3. Istenem imádtam! Remélem Harry valahphogy megtudja majd menteni Rosyt Robtól. Nagyon nagyon jó. Nagyon várom a kövi részt. Szegény Rosy :( miket kell átélnie.
    Puszi:Angi :* <3<3<3<3<3<3

    VálaszTörlés
  4. Ahj... mért döntött úgy, hogy ott marad? :/ Várom a kövit. *-*

    VálaszTörlés
  5. Ahhh gyakran hozzd a reszeket imadooom!!!;)

    VálaszTörlés
  6. szia,teljesen magával ragadott a blogod,imádom a történetet és mindent :)
    sajnálom Rosy-t ,hogy ilyeneket kell átélnie,bárcsak elment volna Harry-vel.:) remélem,hogy valami alakul ki köztük :Harry és Rosy együtt szupercukik lennének,Harry a megmentő :) <3
    Puszi^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, nagyon örülök neki, hogy ez a blogom is tetszik neked. :) És biztosíthatlak róla, hogy fog majd alakulni szerelmi szál. :)
      xx

      Törlés
  7. Nagyon jól megírod a történetet! Remélem Rosy-t kimenti Harry. S mindennek boldog vége lesz.
    Már arra is gondolok, hogy Rosy teherbe esik, és úgy veri.
    Várom a kövit. (:

    VálaszTörlés
  8. Szia. Jaj Rosy mennyire hülye... már bocsánat de tényleg. Mondjuk ha bele gondolok akkor nem lenne bonyodalom és nem lenne hosszú a töri. :)
    A Rob névhez visszatérve. Nincs ilyen ismerõsöm de valshogy nem tetszik maga a név.
    a rész viszont annál jobban :) siess de nagyon :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, hát igen, idegesítő, hogy nem lép mikor lehetne, de ha az ő helyébe képzelik magunkat, akkor a félelem nagy úr lehet, a való életben is nehéz meghozni egy ilyen döntést, és próbálom valósan megírni a történetet. :)
      xx

      Törlés
  9. Uuuh ez nagyon jo ma talaltam ra a blogra es nagyon tetszik ! En meg ertem rosyt hogy nem ment a csavo
    ugy sem hagyna !! Remelem majd ossze jon harryvel! Ja es a Rosy nevrol mindig az elozo blogrol jut eszembe Roxy !!!!! Es legyszi siess a kovivel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszönöm. :) És nem véletlen a név választás. :)
      xx

      Törlés
  10. Fantasztikus. Ez a legjobb szó rá. Mindig könnyes szemmel olvasom a soraidat. :( :) Annyira kifejezőek. :) Teljesen beletudom élni magam az egészbe. Várom a következő részt. :)

    VálaszTörlés