2014. február 9., vasárnap

3.Rész -Segítek neked!-

 Sziasztok! Meghoztam a 3. részt, remélem tetszik nektek. :) Várom a véleményeket. Sajnálom, hogy ilyen ritkán hozok új részt, de sajnos nincs sok időm mostanában. :(
ui: Köszönöm az előző részhez érkezett komikat. :)



"Nem akartam szeretni őt, (...) ki akartam irtani szívemből a szerelem csíráját is, de most, hogy újra láttam, ezek a csírák új erőre kaptak, kizöldültek. Szeretnem kellett, pedig rám se nézett."

Napokig ki sem mozdultam a házból, a foltjaim miatt Rob megtiltotta, hogy emberek közé merészkedjek. Ha éppen nem volt látható helyen az ütlegeléseinek nyoma, akkor is csak a közeli boltba mehettem el, rövid pórázon tartott, ráadásul mindig azzal fenyegetett, hogy figyelteti a házat, mikor ő nincs velem. Persze nem hittem el neki, de mégis elérte azt, hogy féltem mi van ha igazat mondott.
Rob, reggelenként elmegy a szülei után örökölt pékségbe és intézi a bolt ügyeit, engem nem enged dolgozni, ha szóba hoztam, egyből hárított, de olyan is volt, hogy megütött ezért a kérdésemért, azóta hanyagolom ezt a témát.

Amíg haza nem jön általában takarítok, főzök, vagy olvasok,  hogy soha ne tudjon azért megszólni, hogy lustálkodom, mert volt már erre is példa, ami szintén nem sült el jól. Bár a legtöbbször észre sem veszi mit csináltam aznap, mire hazaér, általában már be van lőve, agresszívvé válik, kötekedik, olyan emberré válik akit gyűlölök. Persze az alkalmazottai közül sem vesz észre senki semmit, előttük eljátssza a jófiút, úgy adja elő, hogy mindenkinél jobban  szeret engem, közben ha tudnák valójában mik folynak köztük... csak annyit hagy ki a történetből, hogy elég sűrűn félholtra veri a barátnőjét.

Egyik nap feltűnően jó kedvvel tért haza, látszólag nem vett be semmit.

- Estére áthívtam Harry-éket, főzz valami finomat! Ki kell engesztelni őket a múltkori vacsora miatt!

- Már beszéltél vele? - kérdeztem.

- Persze - mosolygott, majd egy puszit adott az arcomra, nem értettem a gyengédségét. - Azt mondta amúgy is mondani akar valamit - rántotta meg a vállát.

Erre a mondatára megijedtem. Talán felakarja hozni a témát? Harry néhányszor keresett a vezetékes telefonunkon, szerencsém volt, hogy Rob soha nem volt itthon mikor hívott. Mindenáron beszélni akart a történtekről, egyszer vettem fel neki a telefont, és akkor megkértem rá, hogy ne avatkozzon bele a dolgunkba, mert Rob úgysem emlékszik semmire, megpróbált volna győzködni, de lecsaptam a kagylót. Tudom, hogy nem ezt érdemelte volna, mert csak segítene szeretne, de ha Rob megsejt valamit, annak szörnyű következményei lennének. Ismerem már annyira, hogy nem számítana neki az sem, hogy Harry a barátja, képes lenne neki menni. Amióta Harry belekeveredett ebbe az egészbe, mindennap féltem mikor hazaért Rob, de Harry eddig tiszteletben tartotta a kérésemet és nem beszélt vele.  A ma estéhez is remegő gyomorral készültem, duplán izgultam, nem szerettem volna ha szóba kerül a múltkori eset, de ami a legjobban fokozta az izgatottságom az Harry volt, kezdtem felé érzelmeket táplálni, amit nem szabadott volna. Magam sem tudom miért, de a vacsora óta megváltozott valami bennem, talán az lehetett az oka, hogy Rob eltiltott mindenkitől, és végre emberek között lehettem, ráadásul Harry törődik velem ami nagyon jól esik, valószínűleg félre értem a közeledését, amúgy sem lehetne köztünk semmi, mert amíg Robert uralkodik felettem addig még a gondolattól is meg kell szabadulnom, hogy Harry és én valaha is...

Több fogásos vacsorát készítettem, kiakartam tenni magamért, talán tudat alatt, vagy nagyon is tudatosan Harry csodálatát akartam kivívni, tudom, hogy hülyeség de valamiért sokat jelent nekem.

Harry pontosan érkezett meg este, egy fekete zakót viselt, alatta egy fehér pólót, tekintetével hosszan időzött rajtam, talán újabb foltokat keresett rajtam, majd Rob-ra pillantott aki a kezét nyújtotta felé.

- Leilát hol hagytad? - kérdezte Rob.

- Később elmesélem - intett Harry. - Szia Rosy - köszönt, és Rob-ot követve leült az asztalhoz.

Miközben kiszedtem mindenki tányérjára az ételt, néha-néha Harry-re pillantottam, kiakartam olvasni belőle, mire készülhet. Nem akartam, hogy beszéljen Rob-bal arról, hogy miket művel velem. De Harry nem nézett rám, lekötötte Rob hülye sztorija, néha azt éreztem, mintha észre sem vennének.

- Na és, mi volt az a dolog amiről beszélni akartál? - néztem a vendégünkre, bármennyire is féltem a válaszától, hajtott a kíváncsiság.

- Nos - letette az evőeszközeit, arcáról nem lehetett leolvasni semmit. - Szakítottunk Leilával.

- Miért? - emelte fel az egyik szemöldökét Rob.

- Rájöttem, hogy nem hozzám való lány, jobb az elején elválni mint később, nem igaz? - nevetett.

- Elég könnyen veszed a szakítást - vágtam közbe.

- Rosy, ha nincs meg a vonzalom egy kapcsolatban, akkor megette a fene. Nem úgy mint a miénkben, ugye? - Rob megfogta a kezem, és vigyorgott.

- Hát persze - mondtam halkan.

Harry, feszülten pillantott ránk, tudta, hogy Rob csak színlel, vagy valami más is volt a tekintete mögött? Elkaptam róla a szemeimet, és Rob-ra mosolyogtam, hogy megnyugtassam az igazáról.

- Tényleg nagyon szerethetitek egymást, két év már hosszú idő, ilyen fiatalon. Rosy, neked mik a terveid a jövőre nézve? - kérdezte Harry, arckifejezését egy szempillantás alatt megváltoztatta, felszabadult volt.

- Umm, ezen még annyira nem gondolkoztam el, de régen szerettem volna lakberendezéssel foglalkozni... - nem fejezhettem be, mert Rob közbevágott.

- Úgy vélem, egy nőnek otthon a helye, nem akarom, hogy Rosy dolgozzon, majd én előteremtem a pénzt a megélhetésünkhöz.

- De ha ő dolgozni szeretne? Gondolom elég unalmas neki bezárva - Harry bekapott egy falat húst, várt Rob válaszára, éreztem, hogy a csend ami az asztal köré telepedett kezdett kínos lenni.

- Ha Rob azt szeretné, hogy itthon maradjak, legyen - mosolyogtam megtörve a feszült hangulatot.

- Látod? Egy kapcsolatban meg kell lennie az összhangnak. Rosy elfogadja, amit szeretnék - mondta önelégülten Rob.

- Kompromisszum? És te mit adsz cserébe neki? - kérdezte Harry előre dőlve. Valahogy éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége. Harry kezdett egy olyan témához közelíteni amit nem szerettem volna felhozni.

- Szeretetet, Szerelmet - vágtam rá, Rob ismét vigyorgott, Harry arca megint feszültté vált. A szemeiből kiolvastam, egy 'mit véded ezt a barmot?' nézést.

- Hmm... az jó - nyögte ki végül a zöld szemű fiú. Még pár percig maradt, de valamilyen ürügyre hivatkozva elrohant, még a desszertet sem várta meg.

- Mi üthetett belé? - kérdezte Rob inkább magától mint tőlem, miután becsukta az ajtót.

- A szakítás - válaszoltam, elakartam terelni még a gondolatát is Rob fejéből, hogy Harry sejthet valamit.

Szerencsére Rob aznap nem vett be semmit, néha próbáltam magamnak bebeszélni, hogy leszokhat, de mindig megcáfolta ezt. Ezért, most is csak egy ajándék napnak fogtam fel, mikor nem kel ki magából, és nem ver meg.
Másnap Rob, korábban elment mint szokott, de azt mondta hamarabb is fog hazaérni, kedves volt hozzám, én még sem tudok már úgy rágondolni mint a szerelmünk kezdetén. Már kiirtotta belőlem ezt a gyönyörű érzést, helyette beköltözött szívembe a gyűlölet és a közöny. Nem tudom meddig bírom így, egyetlen fénysugarat láttam, ami talán változtatni tud a helyzeten, mégpedig Harry.

Egyre többet vettem magamon észre, hogy róla ábrándozom. Magam elé képzeltem dús ajkait, zöld szemeit, enyhén izmos testét, de ami a legjobban tetszett benne, az mély, férfias hangja volt. Éppen a kanapén ücsörögtem, egy könyvvel a kezemben, mikor valaki csengetett. Gondoltam magamban, hogy biztos a postás az, de helyette egészen más állt az ajtóban. Lélegzetem gyors és egyenetlen lett, ahogy megláttam smaragd szemeit, reflexszerűen csuktam vissza az ajtót.

- Harry! Nem szabadna itt lenned!

- Engedj be! Beszélnünk kell! - mondta hadarva, kíváncsivá tett, ezért pár centire kinyitottam az ajtót.

- Harry, kérlek menj el, Rob hamarosan itthon lesz! Ha meglát veled kettesben, újra bántani fog engem! Ne hozz ilyen helyzetbe, menj el! - próbáltam becsukni az ajtót, de Harry az egyik lábával megakadályozta, hogy kizárjam őt. Smaragd szemei mintha belém láttak volna, szinte beleremegtem a pillantásába, de magától a gondolattól, hogy legyen valami köztünk megrémisztett, nekem nem lehet Rob mellett más, ha megtudná, megölne.

- Én segíthetek neked! - mondta magabiztosan, majd kezét az ajtón pihenő kézfejemre csúsztatta, és gyengéden megszorította.

- Ezt nem szabad - mondtam gyengén.

- Mit nem szabad Rosy? Nem szabad elhagynod egy olyan embert aki bánt téged? - reszelős hangja feldúlt volt, belépett a házba, hátráltam tőle.

- Baj lesz belőle. Nagyon mérges lesz ha elmegyek - remegve nyögtem ki a szavakat, egyszerre féltem Rob haragjától, ha megtudja, hogy Harry itt járt, és zavarban voltam amiért Harry ennyire törődött velem.

- Hidd el, még mindig Rob a legjobb barátom, de nem nézhetem ölbe tett kézzel amit veled művel. Teljesen kimosta az agyad! Azt mondod mindig amit hallani szeretne, így akarod leélni az életed? - tárta szét a karjait idegesen.

- Persze, hogy nem! De nem tehetek ellene! - hangom már erősebb volt, de Harry-t nem győztem meg.

- Segítek megszökni innen, Rob nem fogja megtudni, hogy hol leszel!

Elgondolkoztam az ajánlatán, mennyivel szebb lenne az életem Rob nélkül, nem kellene többé remegve várnom mikor hazaér, nem kellene többé elviselnem az érintéseit.

- Félek, Harry - suttogtam, közelebb lépett hozzám, én ismét csak hátráltam tőle, de hamarosan a falba ütköztem, nem tudtam menekülni előle.

- Én nem bántalak téged - megragadta a kezeimet, finom leheletét már az ajkaimon éreztem. Szívem hevesen vert, már a fülemben hallottam minden egyes dobbanást. Szemeimet az övéibe fúrtam, biztonságot és erőt sugároztak.

- Nem akarok bezárva élni - mondtam alig hallhatóan.

- Akkor bízz bennem - suttogta az ajkaimnak, egy tincset tűrt a fülem mögé, olyan gyengéd volt minden érintése.

Milliméterek választottak el bennünket attól, hogy hátba szúrjuk Rob-ot, egy olyan embert aki megérdemelte azt, amit ellene terveztünk. Semmi lelki ismeret furdalásom nem volt, hogy egy másik fiúval voltam, sőt, azt akartam titkon, hogy Rob átélje azt az érzést, milyen az mikor fájdalmat okoznak neki.
Lehelete egyre közelebbről melegítették az ajkaimat, vágytam a csókjára, de egy ismerős autó hangja összetörte a pillanat csodálatos tükrét. Rob hazaérkezett. Harry és én szétrebbentünk, mint a megijedt madarak. D ő nem esett kétségbe, nem úgy mint én. Már nem a közös pillanatunk miatt izgultam annyira, hanem a lebukás veszélye miatt.

- Meg fog minket ölni! - hadartam.

- Dehogy fog, majd megmagyarázom neki - bár azt mutatta, hogy nem fél a következményektől, mégis a hangja arról árulkodott, hogy ő is ideges.

- Bújj el!

- Mi? - nézett rám úgy, mintha megőrültem volna.

- Bújj az ágyunk alá! Kérlek! Nem láthat meg! Siess, már mindjárt itt van! - a szobánk felé tereltem, hiába tiltakozott, belöktem a szobánkba, és becsuktam az ajtaját, abban a pillanatban Rob is belépett a házba.

Mély levegőt vettem, összeszedtem magam, próbáltam azt mutatni, hogy minden rendben van. Csak bízni tudtam benne, hogy Harry megfogadta a tanácsom és elbújt az ágy alá. Talán soha nem izgultam így mint akkor, már nem csak én voltam veszélyben, hanem Harry is, aki csak segíteni akart nekem.


12 megjegyzés:

  1. Ahhh úristen nagyon jó! Remélem Harryék nem buknak le . Abba ele se merek gondolni mi lesz Rosyval ha lebuknak. A végén már nagyon izgultam. Harry annyira cuki :D
    Rosy remélem eltud majd szökni Robtól. Nagyon nagyon izgatottan várom a kövi részt!! :)
    Puszi:Angi :* <3<3<3<3<3<3<3<3<3

    VálaszTörlés
  2. Szia :)
    Imádom ezt a blogot :)) Annyira jól írsz,és a történet is egyedi,izgalmas és mindig tűkön ülve várom a következő részt ! :) Sok puszi^^

    VálaszTörlés
  3. Nagyooon jo imadooom;))

    VálaszTörlés
  4. Imádom nagyon! :)
    a FaE viszont nekem valahogy hiányzik! Bár ez is nagyon jó!
    remélm Harryék nem buknak le.
    siess!! ♥♥♥

    VálaszTörlés
  5. Waaaah naguon izgi !!! Siess a kovivel!

    VálaszTörlés
  6. Istenem nagyon jó lett, már alig várom a kövi rèsz.Lètszi beleolvasnál az èn blogomba is, kiváncsi vagyok a vèlemènyedre. http://foreveryou1d2.blogspot.hu/?m=1

    VálaszTörlés
  7. Nagyon jó lett! Kíváncsi vagyok Harry mit fog tenni, hogy segíteni tudjon. Izgalommal várom a következő részt! :)

    VálaszTörlés
  8. Eddig ez a kedvenc részem :) Harry megmentő énje nagyon aranyos.
    Már várom a folytatást. :)

    VálaszTörlés
  9. Sziiia.
    ahhh, nagyon jaw (jó) lett! Nagyon kiv. vagyok, hogy sikerül elszökniük, vagy mittudomén' ><
    Sok sikert a tovàbbiakban ;)

    VálaszTörlés
  10. Nagyon jó mikor jön a kövi :D

    VálaszTörlés
  11. Szia! :) http://nellyandrebeca.blogspot.hu/p/dijaim.html

    VálaszTörlés