2014. február 17., hétfő

4.Rész -Szökés-

Sziasztok! Végre meghoztam a negyedik részt is. Számomra elég vontatott lett, és ezért sorry. Az előző részekhez érkezett kommentekre nem tudtam válaszolni, valami miatt nem engedte a blogger, nem jeleníti meg a szöveg dobozt... De köszönöm mindenkinek aki írt akár egy szót is. :) Jó olvasást!

 
 "Minden egyes döntésünkkel, minden lélegzetünkkel kinyitunk ajtókat, sok másikat meg bezárunk. A legtöbbször észre sem vesszük."

Harry az ágy alatt, én pedig szemtől-szemben vártam Rob reakcióját. Vajon észre vett valamit? A táskáját a kanapéra dobta, végigmért, majd elmakogott egy sziá-t.

- Szia, kész van az ebéd, szeretnél most enni? - elindultam felé, és magamra erőltettem egy mosolyt.

- Nem vagyok éhes - mondta hanyagul, megkerülte a kanapét, leült, bekapcsolta a TV-t és bambán meredt pár másodpercig a képernyőre.

- Biztos? - mellé ültem, de ő nem vette jó szívvel a közeledésem.

- Magamra hagynál egy kicsit? - tekintetét rám fordította, idegesnek látszott, homlokán egy verejték csepp cikázott végig.

- Jól vagy? - kérdeztem.

- Nem mindegy az neked? Húzz be a szobába! - kezével nyomatékosan intett az ajtó felé.

Nem kellett kétszer mondania, megrémisztett már maga a látványa is, éreztem, hogy valami komoly dolog történhetett vele, mert nem szokott így viselkedni már akkor mikor hazaér. Az ajtóból még visszanéztem rá, éppen akkor vette ki a zsebéből, az aznapi adagját, ráadásul ami a kis zacskóban lapult nem volt kevés. Tudtam, hogyha mindet beveszi, az talán az életébe is kerülhet, bármennyire is utáltam őt, nem akartam a halálát.

Bezártam magam mögött az ajtót, egyből megláttam Harry fejét az ágy alól kikukucskálni. Zöld szemei értetlenül meredtek rám.

- Mi történt? Miért kiabált? - kérdezte.

- Csendesebben, még meghall minket! - suttogtam. - Valami történt, de nem akarja elmondani nekem, most éppen beveszi a bogyóit, minél hamarabb el kell tűnnöd!

- Nem hagylak itt! Megyek beszélek vele! - kikúszott az ágy alól, felállt és egyenesen a szemeimbe nézett. - Nem fog bántani többé!

- Kérlek ne csináld! Hidd el, nem tudod mikre képes! Nem az az ember akinek mutatja magát, Harry! Bújj vissza az ágy alá, ha elmegy a mosdóba kiosonsz, rendben?

- Miért véded? Vele szeretnél maradni?

- Dehogy! Én téged féltelek! Nem akarom, hogy bajod essen! - önkéntelenül megfogtam a kezét, de ahogy észrevettem a mozdulatomat, elhúzódtam tőle.

- Tudok vigyázni magamra, nem kell féltened. Inkább magadat kellene, ha Rob tényleg olyan amilyennek mondod, akkor még több okod lenne arra, hogy itt hagyd őt.

Hirtelen lépteket hallottunk a nappali felől, összenéztünk Harry-vel. Egyből átjárt az idegesség, remegni kezdtem.

- Kérlek! - néztem rá könnyes szemekkel.

- Csak miattad! - szűrte a fogai között, újból az ágy alá mászott, Rob éppen akkor csapta ki az ajtót.

- Kivel beszélgettél? - nézett rám összeszűkített szemekkel, kezében hengerré formált iratokat tartott.

- Sen-senkivel - dadogtam.

- Hangokat hallottam - körül nézett a szobában, de nem vett észre semmit.

- Milyen papírokat szorongatsz? - tereltem egy másik témára, szerencsémre már kezdett hatni a drog, ezért nem firtatta a dolgot, leült az ágyra, a papírokat a kezembe nyomta.

Gyorsan végig futottam a legelső lapon, Rob-ra néztem, szemeiből egy könnycsepp vándorolt el, soha nem láttam még ilyen érzékenynek.

- Te- te eladtad a pékséget? - néztem újra az adás-vételi szerződésre.

- Muszáj volt - nézett maga elé. - Kell a pénz!

- De minek? - tártam szét a kezeimet.

- Adósságom van Rosy! - nézett rám.

- Mi? Miről beszélsz?

Hirtelen elvigyorodott, nekem pedig leesett, hogyan halmozta fel az adósságait. A drog tehet mindenről. Szemeiben megcsillant a szer bódító hatása. Ahogy hátráltam tőle, megláttam Harry-t az ágy alatt, szúrósan ránéztem, hogy elő ne merjen bújni. Rob felállt, megállt előttem, a papírokat kitépte a kezemből, majd az ajtónak nyomott. Ajkait az enyémekre nyomta, próbáltam szabadulni tőle, de lefogott, belém harapott mire fájdalmasan felnyögtem. Éreztem ahogy a számat vér lepi el.

- Engedj el, Rob! Beszéljük meg! - a nyakamat kezdte el szívni, így a fejem a vállára került, onnan pontosan Harry szemeibe néztem. Már Rob háta mögött állt egy vázával a kezében. Szemeim kikerekedtek, némán eltátogtam neki egy NE-t. De mikor Rob kezei az ágyékom felé közeledtek és nem tudtam magamról lefejteni, Harry lecsapott. A váza darabkái még az én arcomat is megvágták, de abban a pillanatban nem tudtam vele törődni, Rob ájultan esett össze előttünk.

- Te megőrültél? - kapkodtam a levegőt ijedten.

- Rosy! Itt az idő! Gyere velem!

- Lehet meghalt! - sírva térdepeltem le a vérző fejű fiú mellé.

- Dehogy halt meg, lélegzik! - hogy bizonyítsa igazát, megnézte Rob nyaki ütőerét. - Nem kapott nagy ütést, csak akkorát, hogy elájuljon! Nem ölném meg a legjobb barátomat! De nem hagyhattam, hogy újra bántson téged!

- Most mit fogunk tenni? - néztem rá.

- Elmegyünk! - felsegített a földről. - Szedd össze a legfontosabb dolgaidat, hozzám költözöl! - tekintetében azt láttam, hogy nem ellenkezhetek. - Nem fogja megtudni, hogy nálam laksz, amíg nem találunk ki jobbat addig ott biztonságban leszel.

Megbíztam Harry-ben, ezért sebesen csomagolni kezdtem, addig ő figyelte Rob-ot, hogy fel ne ébredjen. Sőt a fejét is bekötötte, azt mondta a seb a fején nem volt nagy. Egy kicsit megnyugodtam, viszont nagyon ideges voltam a költözés miatt. Harry veszélybe sodorta magát miattam, a barátságukat is tönkreteheti ha kiderül, hogy ő segített nekem elmenekülni Rob elől. 5 perc alatt összepakoltam a dolgaimat, egy kis bőrönddel indultunk el, mielőtt bezártuk volna az ajtót, még láttuk ahogy Rob kezd magához térni, ezért futni kezdtünk. Harry autója pár utcával odébb parkolt, kikapta a kezemből a bőröndöt, másik kezével az enyémbe kulcsolt és húzott magával. Időt nem hagyott, hogy meggondolhassam magam.

Az autóban ülve, csak arra tudtam gondolni, hogy helyesen cselekedtem-e. Egy részem örült annak, hogy végre megszabadulhatott Rob-tól, de a másik felem rettegett a jövő gondolatától, tudtam, hogy nem lesz vége, Rob előbb utóbb rám fog találni, és akkor nem fog kegyelmezni. Harry gyengéd érintése zökkentett ki a gondolataimból, egy zsebkendővel törölte le az arcomra száradt vért.

- Bocsáss meg - nézett az apró vágásra.

- Semmi baj - ráztam meg a fejem, nem néztem rá, csak néztem ahogy elindulunk, a fejemet az üvegnek támasztottam, behunytam a szemeimet, hamarosan elnyomott az álom, gondolkodni már nem volt erőm, ezért inkább az álmaimba menekültem. Valaki megsimogatta a fejemet és a nevemen szólított, az eső kopogása hallatszott a szélvédőn, álmosan tekintettem a kócos hajú fiúra, mosolygott rám.

- Megérkeztünk - duruzsolta megnyugtatóan.

- Harry, biztos vagy abban, hogy beleakarsz keveredni? Még meggondolhatod magad - hadartam.

- Már benne vagyok, azzal, hogy tudok Rob erőszakosságáról. Ölbe tett kézzel kellene néznem ahogy ver téged? Ugye ezt nem gondolod komolyan?

- Igazad van, de Rob nem fog leállni amíg meg nem talál, félek - arcomat a kezeimbe temettem, legszívesebben elfutottam volna a világ végére, de nem volt hova mennem, egyedül Harry-re számíthattam.

- Együtt megoldunk mindent. Nyugodj meg - megsimogatta a vállam, majd kiszállt az autóból, pillanatokkal később kinyitotta az ajtót, egy esernyőt tartott felém, úgy ballagtunk a háza felé. Az eső ellenére is megtudtam figyelni, hogy milyen rendezett és drága háza van. A kerítések kovácsolt vasból készültek, a kapu kóddal nyílt. A ház előtt hatalmas kör alakú virágos kert és néhány szobor is elhelyezkedett. Az ajtón belépve egy óriási nappali fogadott, szemben egy lépcső volt, ami az emeletre vezetett. Levettük a cipőinket, a kabátokat a tükrös szekrény fogasára akasztottuk.

- Érezd magad itthon - mosolygott.

- Harry, gyönyörű házban élsz - ámuldoztam.

- Köszönöm, remélem azért nem tartasz egy gazdag segg fejnek - nevetett.

- Dehogy, eszembe sem jutna. Rob említette, hogy van pénzed és nem szeretsz vele dicsekedni.

- Tudod, nekem nem fontos az, hogy azért szeressenek mert pénzem van, nekem sokkal fontosabbak az őszinte és igaz kapcsolatok. A barátnőim sem tudták, hogy gazdag vagyok mikor randizgattunk, később tudták meg.

- Szóval annyi barátnőd volt? - kérdeztem, miközben az emeletre tartottunk.

- Csak három - válaszolt röviden.

Láttam rajta, hogy nem akar erről beszélgetni, ezért másra tereltem a szót.

- Köszönöm, hogy segítesz.

- Ne köszönd, mindig is utáltam ha egy nőt bántanak. Ezt Rob is nagyon jól tudja.

- Igen?

- Apám verte az anyámat, egyszer Rob és én állítottuk le.

- Sajnálom.

- Nem sokkal utána meggyőztem anyámat, hogy váljon el tőle, azóta összejött egy kedves fickóval és vidéken élnek.

- És az apukád?

- Már meghalt - mondta keserűen.

Egy ajtóhoz értünk, Harry ismét mosolygott, tudtam, hogy ez a téma sem a legjobb, ezért nem kérdezgettem tovább.

- Ez lesz a te szobád, ha megfelel.

- Tökéletes - a bőröndöt lerakta az ágy mellé, egyedül akart hagyni.

- Gondolom szeretnél magadban lenni egy kicsit, készítek valami ennivalót, addig pihenj - már csukta volna be az ajtót, de megállítottam.

- Várj! - visszafordult.

Gyors léptekkel közeledtem felé, egy puszit nyomtam az arcára, apró pír jelent meg a puszim helyén, beszélni akart, de nem jött ki hang a száján, csak nézett rám. Én is zavarban voltam előtte, talán nem kellet volna egy puszival letámadni, de úgy éreztem ez a helyes, ennyit érdemel, végre megszólalt.

- Figyelj, nagyon sajnálom ami még nálatok történt, nem akarom, hogy azt hidd nekem csak arra kellesz. Nem tudom mi ütött belém. Túl korai lenne neked, nem akarlak megbántani - hadarta.

- Semmi baj - nyögtem ki.

Ezután kínos csend telepedett le közénk, talán tényleg nem kellett volna majdnem megcsókolni egymást, hisz alig ismerjük a másikat, Harry esetlenül becsukta maga mögött az ajtót. Csak annyit tudtam biztosra, hogy nem vagyunk közömbösek egymás számára. Több közös dolog is van bennünk ami talán még jobban összeköt minket mint gondoltuk: a múltunk.

21 megjegyzés:

  1. Drága Szilvi!
    Úristen! Annyira eszméletlenül írsz!
    Milyen édes volt a puszis jelenet! Szerintem cseppfolyóssá váltam! :D
    Örülök hogy sikerült megszöknie Rosynak! *-*
    Szokásosan nagyon-nagyon jó lett!
    xoxo

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szeretem a történetet :) végre beismerték hogy "nem vagyunk közömbösek egymás számára :) *-* ;)
    Már előre félek Rob haragjától... :/
    Szeretettel: Stefi <3 :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, nagyon örülök neki, hogy elnyerte a tetszésed a történet. :)
      xx

      Törlés
  3. Szilvi szokásosan is fantasztikus az új rèsz, már alig várom a kövit, nem tudom hogy èlem túl addig.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, jaj de édes vagy, hétvégén jön a kövi rész. :)
      xx

      Törlés
  4. Istenem nagyon nagyon jó lett!!!!Eszedbe se jusson hogy nem jó. Harry annyira rendes. Örülök hogy Rosynak sikerült megsöknie. Imádom imádom . Nagyon nagyon várom a kövi részt.
    Puszi:Angi <3<3<3<3<3<3

    VálaszTörlés
  5. Szia. Egyáltalán nem lett vontatott szerintem. Nagyon tetszett fõleg Harrynek az a védelmezõ tulajdonsága! :)
    siess a kövivel mert nagyon kiváncsi vagyok! :)

    VálaszTörlés
  6. Szia szilvi ! Ez ismént eszméletlenre sikerűlt folytasd az irást tiszta cuki volt a puszis rész puszi

    VálaszTörlés
  7. sziiiaa! eszméletlenül jó a történet, ahogyan írsz ^^ siess a kövi résszel!! :))

    VálaszTörlés
  8. Szia! Ez a történet is teljesen megragadott, ugyanúgy, mint a Forever and Ever. Csodálatos, ahogyan írsz és formálod a szavakat. Lenyűgöző. Csak gratulálni tudok.
    Nagyon aranyos volt a puszis rész. Nagyon tetszik Harry és Rosy "vonzódása" egymás felé!:) Rob meg pusztuljon el!:D Csak így tovább. Várom a következőt! Sok sikert!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :) Nagyon örülök neki, hogy ez is tetszik. :)
      xx

      Törlés
  9. Szia! :) Mikor jön a kövi rész?

    VálaszTörlés