2014. február 24., hétfő

5.Rész -Maradj-

 Sziasztok! Bocsánat a késért megint, de elég sok dolgom volt, ráadásul meg vagyok fázva, remélem azért egy elfogadható részt hoztam nektek. Várom a véleményeket, az előző részhez kapott komikat pedig nagyon köszönöm. :)


" Csak ülsz... És érzel. Valami különlegeset, valamit, amit még soha. Csak élsz. És érzel. Valamit a szívedben. Valakit a szívedben. A lelkedben. Egész lényedben. Mindig. Egyfolytában. És rádöbbensz. Ez a Boldogság. Ő."

Percekkel később, hogy Harry elhagyta a szobát jobbnak láttam kipakolni szerény kis bőröndömet, miközben hajtogattam a ruháimat, egyre csak Harry és Rob járt a fejemben. Vajon mit csinált Rob mikor észrevette, hogy nem vagyok ott? Látta, hogy Harry-vel szöktem meg? Keresni fog itt? Harry érez irántam valamit, vagy csak én látok többet a dolgokba? Számtalan kérdés cikázott bennem, bármennyire is próbáltam elhessegetni őket, egyre csak kavarogtak bennem, mintha direkt kínozni akarnának. A pakolás után muszáj volt lepihennem, fáradt voltam, de nem csak testileg, lelkileg is. Fogalmam nem volt mi lesz ezek után, csak annyit tudtam biztosra, hogy a múltam még nem zárult le, és addig nincs esélyem a boldogságra. Fáradtságom ellenére, hamar álomba szenderültem, hiába voltam biztonságban, az álmaimban újra és újra visszatért Rob, ezen sajnos még Harry sem tudott segíteni. Talán fél órát sem aludhattam, mikor Harry simogatni kezdte a vállamat, lágy hangon duruzsolt nekem.

- Nem akarlak zavarni,  gondoltam szólok, hogy összedobtam egy kis ennivalót - hunyorítva néztem rá, a nap éppen a szemembe sütött, bozontos haján keresztül így is szemen találtak a sugarai.

- Köszi - feltornáztam magam az ágyon ülő helyzetbe, kezeimet a lábaim elé kulcsoltam.

- Felhozzam vagy lejössz? - mosolygott.

- Nem vagyok kisbaba, lemegyek - mosolyogtam vissza rá.

De a mosolygásunk egyszer csak eltűnt, nem tudtunk egymásnak mit mondani, újból kínos lett a pillanat, felálltam az ágyról, így nem kellett a szemeibe nézni, azokba a gyönyörű smaragd szemeibe... Néha azt kívántam bárcsak beleláthatnék a fejébe, kíváncsi voltam mit gondolhat rólam, talán sajnálatból vett magához, vagy talán más célok is vezérlik? Bár, ha azt nézzük tök mindegy, mert így is úgy is hálával tartozom neki.

- Gyere utánam - szólalt meg végül, tenyerét az enyémbe simította, ujjainkat összekulcsolta, gyengéden húzott maga után.

Meglepődtem ezen a gesztusán, de nem sokkal később én is viszonoztam az érintését, erősebben kulcsoltam az ujjainkat. Lesétáltunk a lépcsőn, már az emeleten éreztem a finom illatokat, de az ebédlőbe érve egyenesen bejárta minden érzékemet.

- Hmm, már nagyon éhes vagyok, mit főztél?

- Spagettit, nem vagyok egy nagy szakács, de megtettem minden tőlem telhetőt, hogy ehető legyen - nevetett.

- Biztosan az, ha az illata ilyen jó - leültünk az asztalhoz, az étel már a tányérjainkon várt minket, amilyen éhes voltam hamar elpusztítottam mindent.

- Kérsz még? - intett a tányérom felé.

- Nem, tulajdonképpen nagyon tele vagyok, nem tudom minek zabáltam tele magam - nevettem kínomban.

Ujjait egyszer csak felém közelítette, majd lassan az asztalon pihenő kézfejemre simította. Félénken néztem a szemeibe, de nem tudtam kiolvasni belőlük semmit. Puha meleg ujjai alatt a kezem bizseregni kezdett, egészen a szívemig szaladt ez az érzés. Pislogás nélkül néztük egymást, mikor egyszer csak megszólalt.

- Szeretném ha itt biztonságban éreznéd magad, már nem kell attól tartanod, hogy bántani fog téged. Vigyázni fogok rád, és nem csak azért mert ez a helyes, hanem azért is mert...

A kapu telefon szólalt meg, megugrottam ijedtemben, éreztem, hogy Rob az. Kétségbe esve néztem Harry-re.

- Menj fel a szobádba zárd be az ajtót! - utasított, mire némán bólintottam, felrohantam a lépcsőn, még utánam kiáltott. - Bármit hallasz ne gyere le! - ugyan ezt mondta az anyám is a halálakor, önkéntelenül is az édesanyámra gondoltam, könnyek gyülekeztek a szemem sarkában, majd újra elindultam.

Nem hallgattam Harry-re az ajtóban megálltam hallani akartam miről beszélnek.

- Helló - köszönt Rob ittasan.

- Szia, ittál? - kérdezte Harry.

- Rosy tehet róla, elhagyott. Nem láttad véletlenül? - lépteket hallottam, talán szétnézhetett.

- Hogy láttam volna? Szerintem azt sem tudja hol lakom - nevetett erőltetetten Harry.

- Hmm, látom megzavartam valamit, vendéged van? - utalt az ebédlőben a két terítékre.

- Umm, igen - válaszolt Harry kis szünet után.

- Már becsajoztál? Nem vagy semmi, haver! - újabb lépteket hallottam, de már messzebbről.

- Csak Leila az, éppen zuhanyzik - hazudott Harry.

- Ezek szerint még sem tudtad elhagyni?

- Adtam magunknak még egy esélyt, meglátjuk mi lesz belőle. Nem tudod hova mehetett Rosy? - váltott hirtelen témát.

- Fogalmam sincs, az a ribanc leütött és elhúzott! - sziszegte dühösen.

- Leütött? Miért tenne ilyet? - kíváncsiskodott Harry.

- Csak egy kicsit összevesztünk, heves kis csaj - Rob még mindig hazudott.

- Ugye nem bántottad?

- Dehogy, soha nem nyúlnék hozzá egy ujjal sem! - háborodott fel Rob. - Na jó, ha tudsz róla valamit, majd szólj! - ezzel ki is sietett a házból, megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, mikor hallottam az ajtó csukódását, lerohantam Harry-hez.

Harry ott állt a bejárati ajtónak dőlve, látszott rajta, hogy ő is megkönnyebbült, viszont mást is láttam rajta. Mintha gondterhelt lett volna.

- Minden rendben? - kérdeztem.

- Per-persze - motyogta. - Csak lelkiismeret furdalásom van, hogy hazudok a legjobb barátomnak. Félre ne értsd, nem akarok ebből kihátrálni, csak a tudat, hogy egykor nem ilyen fiú volt elkeserít, én azt hittem, hogy szeret téged, és nem ilyen ember, de sajnos ki kell magam hogy ábrándítsam, nem fog megváltozni - ahogy befejezte a monológját, átöleltem. Egyszerűen csak azért mert láttam mennyire megviseli az, amit miattam tesz.

- Sajnálom - suttogtam.

- Nem a te hibád - magához szorított, szinte éreztem szíve dobbanásait, újra elöntött az a bizsergető érzés ami percekkel korábban is.

- Igenis az én hibám, miattam csalódtál benne, miattam érzed rosszul magad - eltávolodtam tőle, a tekintetemet kereste.

- Rob tehet róla, ne is próbáld magadat okolni - éppen szólásra nyitottam volna a számat, de hirtelen homlokon puszilt, és újra magához ölelt.

Másodpercekig csak öleltük egymást, forró lehelete a homlokomat melegítette, karjai védelmezően borítottak be engem. Légzésem egyenletessé vált, nyugtalanságom egy szem pillantás alatt eltűnt. Képes volt arra, hogy elfeledtesse velem a történteket, és nem csak a Rob-bal töltött keserves éveket, hanem a gyerekkoromat is.

Miután elmosogattunk, eldöntöttük, hogy megnézünk egy filmet, idejét sem tudom mikor voltam ennyire nyugodt, Rob mellett soha nem kapcsolódhattam ki. Harry a kanapé egyik végébe ült, nem követtem, egyenesen a másik végébe igyekeztem, nem akartam, hogy azt higgye leakarom támadni vagy ilyesmi, az az egy méter távolság nem volt olyan nagy, hogy feltűnő legyen. Néha már olyan vicces volt ahogy kerülgettük egymást, én sem akartam többet belelátni a dolgokba, és azt hiszem ő sem. Egy horror filmre kapcsolt, még az elején nem féltem annyira, de a film közepére sikerült annyira beijednem, hogy egyszer csak azt vettem észre, hogy Harry és az én kezem összeérnek.

- Félsz? Elkapcsoljam? - kérdezte.

- Nem, dehogy - ráztam a fejem.

- Ideakarsz bújni? Esküszöm nem élek vissza a helyzettel - emelte fel színpadiasan a kezeit.

Nem állhattam ellen ennek a kedves gesztusnak, így vigyorogva bólintottam, felemelt karja alá bújtam, fejemet a mellkasára döntöttem, illata egy szem pillantás alatt átjárta az orrom minden egyes szaglóidegét. Kezemet a fejem mellé helyeztem, pont oda ahol Harry kidolgozott melle is feszült, vékonyka pólója éppen annyit engedett éreztetni amennyit kellett. Pirulva lekaptam róla a kezem, Harry csak kuncogott, de nem mondott semmit. Karját leengedte a derekamra, ujjai a hasamon pihentek meg. Egy ideig még belepirultam minden érintésébe, majd a film hátborzongató jelenetei elfeledtették velem. Minden félelmetes képkockánál ugrottam egyet, vagy Harry pólóját markolásztam, csak halk kuncogása rázott vissza a jelenbe, ezzel tudatva, hogy nincs mitől félnem.

- Uhh, jól eltelt az idő - kibújtam a karjai közül a film végén, nem reagált a kérdésemre, a sötétben is kivehető volt, hogy aludt. Nem tudtam, hogy nevessek-e vagy sírjak amiért egy félelmetes film közben képes volt elaludni. Nem volt szívem felkelteni, ezért óvatosan leraktam mellé a kezét, egy pokróccal betakartam. Lábujjhegyen indultam a lépcső felé, de hangja megütötte a fülemet.

- Maradj!

Mosolyogva megfordultam, visszaindultam felé, a pokrócot levetette magáról, arra várt, hogy újra mellé bújjak.

- Ugye nem is aludtál? - ráztam a fejem.

- Kíváncsi voltam mit teszel ha azt látod alszom.

- Mégis mire? Azt hitted megerőszakollak? Vagy kirabollak?

- Nem, nem ilyesmire - sütötte le a szemeit.

- Akkor? - leültem mellé.

- Semmi, megnézünk még egy filmet? - tekintetét a tv felé fordította, biztos voltam benne, hogy terelt a témáról. Vajon azt hitte megcsókolom, mikor alszik? Rájöttem; néha nem tudok Harry-n kiigazodni.

Bólintottam a filmre, újra beficánkoltam magam a karjai közé, ezúttal egy vicces filmet választottunk, legnagyobb örömömre. De sokáig nem élvezhettük a filmet, mert a kaputelefon ijesztő csörgése újra betöltötte a teret. Harry figyelmeztetés nélkül sietett megnézni ki az, úgy, hogy szinte leestem a kanapéról.

- Rob az - mondta megfeszült arccal.


22 megjegyzés:

  1. Szia :)
    nagyon jó lett. :)
    és remélem, hogy Rob nem fog jelenetet rendezni... :/
    várom a kövit. :D
    puszi♥

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett ez a rész is! Kíváncsi vagyok mit akar már megint Rob..
    Remélem hamar "elkerül láb alól" és Harryék boldogak lesznek, de ha ez történne, nem lenne valami jó, hosszú történet. :D Fogalmam sincsen milyen új ötletekkel fogsz majd előállni, de a Forever And Ever-be sem kellett csalódnunk! :)

    Másrészt, nekem is van egy fiú aki tetszik, és beleéltem magam a történetbe, hogy én vagyok a lány, a fiú meg Harry... Olyan jó lenne. (bocsi, de ezt le kellett írnom) (a kanapés részre gondolok

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, hamarosan kiderül...
      Örülök, hogy beletudtad élni magad ebbe a részbe, én is beleéltem.
      xx

      Törlés
  3. Szia. Nagyon tetszik a történeted, én ma találtam meg, de azonnal megtetszett. Nagyon érdekes a sztori, és remélem, hogy Rosyt nem taálja ott Rob. Olyan jó lenne, ha Rosy és Harry együtt lennének, bár van egy sejtésem, hogy miért mehetett Rob, de megvárom míg jön a következő rész, mert lehet hogy tévedek. Siess a kövivel! :)
    Rencsy xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszönöm szépen, örülök, hogy itt vagy. :)
      Minden kiderül a kövi részben, sietek vele. :)
      xx

      Törlés
  4. ééés a legjobb résznél vissza a jelenbe THE END!
    Amúgy ma kezdtem el olvasni, és imádom.
    Végre egy blog ahol Harry nem rosszfiú.
    Mikor jön a köviiii?

    VálaszTörlés
  5. Imádom, imádom, imádom, imádom :)
    nagyon jól írsz, nagyon szeretem a történeteidet és... ahhh :)
    nem tudok többe írni, legyen elég hogy IMÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁDOM :)
    Puszi: Szteffy
    u.i.: imáááááádom :) <3 <3 *-*

    VálaszTörlés
  6. Sziiaaa!
    Le kell szögeznem: borsódzik a hátam a fanfiction blogoktól... DE!!! Ahhwwww... Nem nagyon vagyok a szavak embere... Hogyan a fenébe lehetett itt abbahagyni?! :SSS egyébként imádom és siiiieeeessss a kövi fejezettel!
    U.i.: az a kanapés jelenet olyan cuki volt ^^
    remélem, hamar összejön a 6. rész és talán még egy picit hosszabb is lesz :))
    Áhhhh imádom! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, én nem tartom ezt a történetet fanfiction-nek, mivel Harry nem sztár benne, de ki hogyan fogja fel... :)
      Köszönöm, hogy írtál. :Ö
      xx

      Törlés
  7. Szia. :)
    Végre volt időm elolvasni a részeket! Nagyon tetszik az egész történet, imádom, hogy "brutális" sztorikat írsz! :D Ajj, én Zayn fan vagyok, de Harry egyre jobban tör felfelé hála neked! :D Remélem Rosy-t többet nem veri meg Rob, bár tudom, hogy a múlt még nincs lezárva! Siess a következővel!
    xx, Diush

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszönöm szépen, hát igen valahogy ez a brutalitás körbelengi a történeteimet, szeretek ilyenről írni, mert ez valós probléma a Földön sajnos... :/
      Sietek. :)
      xx

      Törlés
  8. Szia! Meglepetés nálam! :)) http://thisisnthowitends.blogspot.hu/2014/02/dij-1.html
    xx.

    VálaszTörlés
  9. Szia.
    Már az elejétől fogva olvasom és egyszerűen imádom. Ez a blogod is fantasztikus. Nagyon tetszik ahogyan írsz. Így tovább.:))

    VálaszTörlés
  10. Szilvi!!!
    Ez szupeer...izgalmas....cukiii....ááá!
    Nagyon siess!! :)

    VálaszTörlés
  11. Szia szuper lett! És nagyon izgalmas.

    VálaszTörlés
  12. sziaa.. most találtam rá a blogodra. és nagyon tetszik. .! :) Imádom alig várom h hozd a kövi részt .!! (: mikor hozod a kövi részt..??? :) remélem h még ma .. ! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. :)
      Köszönöm.
      holnap ha minden jól megy, vagy ma... ha kész leszek. :)
      xx

      Törlés