2014. július 6., vasárnap

15.Rész -Újra együtt-

Sziasztok! Új részt hoztam nektek. Előreláthatólag két hét múlva tudok ismét részt felrakni. Azt is tudom már, hogy pár rész lesz még, (talán húsz részes lesz összesen) és befejezem a történetet. Jó olvasást!



Feladtam. Úgy éreztem nincs kiút a helyzetemből. Minden perc maga volt a pokol az apámmal, és Harry nélkül. Inkább választottam a halált, bármennyire is féltem, ez volt a legjárhatóbb út előttem.

- A picsába! - apám távoli hangja visszhangzott a fülemben. Éreztem ahogy megragadta a csuklómat, szemeimet nem tudtam kinyitni, gyengeség ölelt körül, minden másodperccel egyre jobban lehúzott a mélybe, míg végül eszméletemet vesztettem. Mikor újra magamhoz tértem, már nem a sötét, dohos szoba fogadott. Erőtlenül pislogtam, míg végül kirajzolódtak előttem a fehér falak. Mély levegőt vettem, éreztem a fertőtlenítőszerek illatát, tudtam, hogy csakis kórházban lehetek. Körbepillantottam a kis szobán, egyedül voltam, nem emlékeztem hogyan kerültem ide, de azt biztosra tudtam, hogy csak apám hozhatott be a kórházba. Miért tette?

Fájdalom nyilallt a csuklómba, ekkor vettem észre a kezemet borító hatalmas dudort, fehér kötszerrel volt elszorítva a vágás amit magamnak okoztam. Pár pillanatig meredtem a géz csomóra, hogy tudtam magammal ezt tenni? Bár, ahogy jobban belegondoltam, talán ez volt az egyetlen esélyem, hogy megszabaduljak apámtól.

Az agyam zakatolni kezdett, most azonnal meg kell szöknöm! Ha apám hozott be, nem lehet túl messze!

Azt hittem sokkal erősebb vagyok, de rá kellett jönnöm, hogy ez közel sincs így. Mikor letettem a lábaimat a padlóra, mintha nem hozzám tartoztak volna, alám csuklottak. Ép, és vágott kezemmel megkapaszkodtam a kis komódban ami az ágyam mellett volt, felhúztam magam térdelő helyzetbe, majd meglöktem magam a lábaimmal, így felültem az ágyra, ekkor vettem észre, a komódon elhelyezett kis papírt. Nem tudtam, hogy nekem szól-e, vagy nem, de hajtott a kíváncsiság, hogy vajon mi lehet benne. Óvatosan vettem el, mintha arra vártam volna, hogy valaki megállít benne, hogy elvegyem. Széthajtottam, majd olvasni kezdtem azt a pár szót ami benne állt.

"Még nem halhatsz meg! De ígérem, egyszer meg fogsz!"

Pár másodpercig még meredtem a szálkás betűkre a kis papír fecnin, szívem heves dobogása egyszer csak alábbhagyott, bármennyire is fenyegetőnek hangzott az üzenete, boldogsággal töltött el a tudat, hogy szabad vagyok.

Ez azt jelentette, hogy nem vár rám odakint, egy darabig biztonságban lehetek, talán Harry-t is megmenthetem a börtöntől. 
Az ajtó egyszer csak kinyílt, tudtam, hogy nem lehet az apám, mégis megrémültem. Egy ápolónő lépett be a szobába, mellette egy ismeretlen nővel az oldalán.

- Jó reggelt, Kisasszony! - üdvözöltek mosolyogva.

- Jó reggelt! - viszonoztam a köszönést.

- Feküdjön vissza, még pihennie kell! - lépett mellém az ápoló, betakargatott, a papírt kiakarta venni a kezemből, de nem engedtem neki, bosszúsan a másik nő háta mögé állt, onnan méregetett.

- Mrs Jhonson vagyok, az ön pszichiátere! - felém nyújtotta jobbját a nő, visszakozva, de elfogadtam.

- Miért van itt? - kérdeztem kis idő múlva.

- Az öngyilkossági kísérlete miatt. A kísérője mondta az orvosoknak mikor behozta önt. Viszont azóta ő eltűnt, ennek már két napja. Így azt sem tudtuk meg, mi az ön neve. Szabad tudni? - kérdezte kedvesen. Szőke, hosszú hajába túrt, majd zöld szemeivel kémlelt tovább.

- Persze, Rosy Hamilton vagyok. És az aki behozott, az az apám lehetett! Fogva tartott hetekig! Elrabolt! - kifakadtam, az utolsó szavakat üvöltöttem.

A két nő egymásra nézett, majd az ápolónő kiviharzott a szobából.

Később egy rendőr hallgatott ki apámmal kapcsolatban, elmondtam neki mindent. Harry ártatlanságától kezdve az öngyilkossági kísérletemig. Megígérte, hogy beszél azzal a nyomozóval aki Harry ügyében felelős. Egy napot kellett várnom arra, hogy megjelenjen előttem a nyomozó és Harry ügyvédje.

- Mr Stone - nyújtotta kezét az ügyvéd, majd a nyomozó is Mr Stevenson. - Már hetek óta kerestük önt! - kezdett bele az ügyvéd. - Mr Styles azt állította, hogy csak on tudja elmondani az igazságot.

Félszegen bólintottam, zavarban voltam a két hivatali személlyel szemben. Nekik is elmondtam amit előző nap a másik rendőrnek. Megmutattam a papírt is amit nekem hagyott apám. Kérdéseket tettek fel, reméltem, hogy meggyőztem őket Harry ártatlanságáról. A nyomozó azzal búcsúzott el, hogy mindenképpen utána néznek az apámnak, talán azt hitte, hogy hazudok? Hazudnék arról, hogy él? Mikor elment, Dr Stone fordult hozzám mosolyogva.

- Ne is törődjön ezzel a nyomozóval, Azt hitte elkapta a rossz fiút, és most kiderült, hogy mégsem.

- Mondja Ügyvéd Úr, Harry-t mikor engedik szabadon?

- Hát, ha rajtam múlik, akár ma este, mindent megteszek, hogy szabadlábon védekezhessen addig amíg meg nem találják az apját. Ígérem hamarosan találkoznak! - Pár percig még maradt, majd ő is egyedül hagyott engem, mikor kinyitotta az ajtót, láttam, hogy egy rendőr áll az ajtóm előtt, ezek szerint komolyan vették a vádjaimat, védelem alá helyeztek.

Az ápolónők folyamatosan hozták nekem a jobbnál jobb ételeket, így erőm is hamarosan visszatért, a vérveszteség miatt rengeteget kellett innom, aminek következtében sokszor kellett a mosdóba járnom. Másnap este éppen a kezeimet mostam mikor újból hallottam az ajtóm nyitódását.

- Nem kérek több kaját! Nem fér belém több! - nevettem. Nem jött válasz, csak lépteket hallottam. - Ki az? - kérdeztem rémülten.

- Én! - jött a válasz.

Hangját hetekkel ezelőtt hallottam, mégis mintha évek teltek volna el. Mély baritonja átjárta a szívem, ami dübörögve jelezte örömét. Kiszaladtam a mosdóból. Harry állt előttem, beesett arca, megtört tekintete elárulta min ment keresztül az elmúlt hetekben. Mégis mosolygott, szája szélén megjelenő gödröcskék olyanok voltak mint régen, mikor beleszerettem. Odasietett hozzám, karjait körém fonta, úgy szorított magához, mintha attól félne, hogy egy szélvihar kitéphetne a kezei közül.

- Annyira sajnálom! - dünnyögte a hajamba.

- Nem te tehetsz róla! - szipogtam a pulcsijába.

- Azt sajnálom, hogy kételkedtem benned! Azt hittem cserben hagytál! Miközben az a szemét elrabolt téged! Bocsáss meg nekem! - hangja elérzékenyült volt, talán sírt is, de nem akartam ránézni, nem akartam, hogy kellemetlenül érezze magát.

- Semmi baj! Már vége! - ujjaimat hátán futtattam végig, mintha azt vizsgáltam volna, hogy meg van-e minden porcikája.

Karjait még erősebben fonta körbe körülöttem. Éreztem szíve dobbanásait, zakatolt akárcsak egy vonat.

- Úgy hiányoztál! - suttogta.

- Te is! - végre ráemeltem a tekintetem, könnyei a szemeiben csillogtak, de nem engedte őket el, nyomban elpislogta őket, mikor ránéztem.

- Ugye nem bántott téged? - kérdezte.

- Túléltem! - mosolyogtam savanyúan, nem akartam terhelni őt.

- Az ügyvédem elmondott mindent, apád még szabadlábon van, addig nem vagyunk biztonságban amíg le nem csukják. Ugye tudod?

- Tudom.

Gyengéden végig simított a kötésemen, arcára fájdalom ült ki.

- Ha meghaltál volna... én... én... - dadogott.

- Nincs semmi baj! - nyugtattam, majd újra átöleltük egymást. Apró puszikkal hintettem be a nyakát, majd az arcát, ajkait hirtelen az enyémekre tapasztotta, egy kis csók volt csupán, én mégis a mennyekben éreztem magam. Elváltam ajkaitól, és a szemeibe néztem, olyan gyönyörűek voltak, ragyogtak rám, akár a csillagok.

Megfogtam az egyik kezét és az ágyamhoz húztam őt. Leült, hátát a falnak döntötte, fejemet a mellkasára helyeztem, kezeinket összekulcsoltuk, minden perccel boldogabb lettem, hogy velem van, soha nem akartam őt többé elengedni. Másik kezével a hajamat kezdte el simogatni, szótlanul feküdtünk az ágyban, a percek így teltek el, mindaddig amíg be nem sötétedett.

- Ugye nem hagysz itt? - kérdeztem, attól tartottam, hogy egyedül fog hagyni.

- Soha! - válaszolt, majd egy puszit nyomott a homlokomra.

Megszorítottam a kezét, majd lassan elnyomott az álom a karjaiban, biztonságban éreztem magam mellette. Tudtam, hogy ő nem tud aludni, miattam rengeteg szörnyűséget kellett kiállnia, amit nehezen tud majd elfelejteni. De végre együtt voltunk, és csak ez számított.


14 megjegyzés:

  1. Juj köszönöm! :D Ma volt a szülinapom és annyira örülök hogy pont most hoztad a részt. Végig mosolyogtam az egészet, viszont tudom hogy hamarosan lesz ennél rosszabb. Én azt hittem hogy Rosy apja maga ápolná a lányt, de úgy eléggé hosszúra sikeredett volna.... vagy éppen vége lenne.
    ui.: Ez olyan fantasztikus *-* boldog rész a szülinapomon. Legjobb ajándék♥
    ui2.: Bocsánat a rövid megjegyzésért, este hétkor aludtam el és este tizenegykor meg felkeltem, kissé összezavarodott az agyam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Nagyon szívesen. :) És utólag is Boldog szülinapot. :)
      Köszönöm a kommented. :)
      xx

      Törlés
  2. Szia ! Szóhoz sem jutok,annyira jó lett! Minden egyes résszel meglepsz minket:) Nem gondoltam volna,hogy újra tudnak találkozni,én azt hittem,hogy Harry-nek a börtönben kell leélnie az életét,de szerencsére nem így történt. Kíváncsi vagyok a végkimenetelére ennek a történetnek,érzem,hogy Rosy apja még fog gondot okozni,és meg fog még jelenni.
    További kellemes nyarat! Puszi^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszi, nagyon aranyos vagy. Neked is kellemes nyarat kívánok. :)
      xx

      Törlés
  3. Áá de imádlak !!! kōszi hogy ōsszehoztad őket !!!! :)

    VálaszTörlés
  4. Végre 'kiszabadultak' mind a ketten. Nagyon vártam már a részt. Már csak 5 rész lesz, ahogy ezt a rész előtt írtad. Nem úgy ismerlek, aki bonyodalom nélkül fejez be egy történetet. Biztos tartogatsz még nekünk valamit, bár azt sem bánom ha nem.
    Fogsz ez után új blogba kezdeni? :) Puszi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, hát... jól sejted nem lesz habos-babos befejezése... az biztos.
      Nem hiszem, hogy új blogba kezdek a közeljövőben, ötletem van, de előbb kidolgozom, utána teszem közzé... de ez még a jövő zenéje. :)
      Ha esetleg hiányolnál majd, nyugodtan írj nekem facebookon, szívesen beszélgetek az olvasóimmal. :)
      xx

      Törlés
  5. Te jo isten! Ma kezdten el olvasni a blogod. ES AHHH EGYSZERUEN NEM JUTOK SZOHOZ! Imadom. Annyira jo es ez a resz uristen vegre egyutt vannak es remelem elfogjak vegre azt a nyomorek embert. Nagyon varom a kovi reszt. Puszi: Panni xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, nagyon örülök, hogy rátaláltál a blogomra, annak meg még jobban, hogy tetszik neked. :)
      xx

      Törlés
  6. Szia !
    Jézusom ! Kb. 2 órája bőgök de nem tudom, hogy miért és azon gondolkozom, hogy mit írjak neked... Még most is sírok, talán azért mert befejezed a történetet hamarosan, talán azért mert szeretem ezt a történetet, olyan magával ragadó !
    Habár nem akarom magam gyengének és csöpögősnek feltüntetni igenis érzékeny vagyok.
    Nem akarom, hogy ilyen röviden véget érjen ez a történet de sajnos "Ha elkezdődik valami, akkor annak vége is lesz egyszer."
    Szomorú vagyok ! De egyben meg boldog, hogy ilyen csodálatos művek születnek tőled.
    Jajj, mit írhatnék még ?!
    Csak egyszerűen azt akarom, hogy elsősorban magadnak írj és ne nekünk ! Ne keseredj el ha nem írnak kommentárt akkor legfeljebb csak titokban olvassák a történetet.
    Lehet, most kifogytam a szavakból, pedig annyi mindent mondanék/írnék neked !
    Várom a fejleményeket !
    Dorcsi xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. Nagyon édes vagy, köszönöm. :)
      Sajnos ezt a történetet nem érzem annyira magaménak mint a Forever and evert...az vitt mindent, talán ebbe a blogba is azért kezdtem bele mert annyira szerették volna a FAE olvasói.

      Sietek a kövi résszel, de mostanában nincs időm írni...

      xx, Szilvi

      Törlés
  7. Szia :) Nem is tudom mit mondjak olyan jo resz :) Iszonyatosan jol irsz :) Sok blogot olvastam\olvasok. De nekem a sok kozul ez tetszik a legjoban. Olvastam a Forever and Ever-t es az is nagyon szupi volt :D A te torteneted valahogy nem olyan foldhozragadt mint a tobbi. Sok blogban az van hogy a foszereplonek van egy iszonyat kicsi gondja es rohadt nagyot csinal belole. De a te torteneteidbe a szereplok nem ilyenek. Gondjaik vannak meghozza nagyok. Es hat az elejen mondtad hogy mar nem sok resz van hatra :( Sajnalom de ez van :(: Es amit meg imadok az az hogy tele van csavarokkal a sztori. Es ez nekem nagyon tetszik :) De szerintem meg sokan igy vannak vele :) Csak igy tovabb :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. Köszönöm szépen. :) Igen, próbáltam csavarokat belevinni a történetbe. :)
      xx

      Törlés
  8. Szia Szlivi! :)
    Imádom a blogod, egyszerűen nagyon jól írsz. Végre együtt van Harry és Rosy. Sajnálom, hogy már nem lesz sok rész. Van számodra nálam egy díj :D
    http://tancestanc.blogspot.hu/2014/07/az-elso-dijam.html
    Puszi: Angi <3

    VálaszTörlés