2014. március 7., péntek

7.Rész -Fontos vagy nekem-

Sziasztok!Egy kicsit rövid rész lett, most nem nagyon jött az ihlet, remélem azért tetszeni fog nektek. Köszönöm az előző részhez írt kommenteket. :) Jó olvasást.


"Szerelmes vagyok a szomorú szemeidbe, és minden vágyam, hogy felvidítsalak,
 és lehet, hogy akkor, ha vidámabb szemed volna, kiszeretnék belőled,
 ettől újra szomorú volnál, s újra beléd szeretnék."

 Rosy szemszöge.

Rob napokig nem bukkant fel, Harry hiába hívogatta, nem tudta utolérni. Láttam rajta, hogy nagyon aggódik miatta, annak ellenére amit velem tett, mégis csak a barátja volt. Harry ez idő alatt dolgozni járt, így a napok nagy részét egyedül, bezárva töltöttem. Harry egy reklám cég igazgató helyettese volt, ezért is volt muszáj bejárnia, elmondása szerint a hőn áhított főnöki széktől csak egy kar nyújtásnyira volt. Bár, amennyire nagy dolog ez az életében, annyira nem láttam rajta a lelkesedést, talán a körülmények tehettek róla. Féltett engem és a Rob-bal való kapcsolatát is. Ez lehet az oka annak, hogy egy kicsit eltávolodott tőlem, mikor este hazaért és megvacsoráztunk szűkszavúan szólt hozzám, nem filmeztünk úgy mint aznap mikor idekerültem. Vacsora után egyből elment fürdeni, majd a saját szobájába tért, újra egyedül hagyva engem a rám törő kétségbeesésemmel. Teljesen másképp viszonyult hozzám mint pár nappal ezelőtt, nem törődött velem annyit, amit megértettem, tudatosulhatott benne, hogy miattam elveszítheti a legjobb barátját.

- Voltam ma Rob-nál - mondta mikor meglátott a nappaliban.

- Jól van?

- Nem volt otthon, nem nyitott ajtót - zakóját a kanapéra dobta, majd mellém ült.

- Figyelj Harry - kezdtem bele. - Nem szeretnék a terhedre lenni, és nem akarom azt sem, hogy rosszul érezd magad miattam. Lehet jobb lenne ha elmennék - mélyen a szemeimbe nézett, zöld íriszei ragyogtak.

- Miről beszélsz? - rázta meg a fejét idegesen. - Hova mennél?

- Még nem tudom, de látom rajtad, hogy kényelmetlenül érzed magad a társaságomban. És azt is, hogy mennyire tönkre tesz téged ez az ügy, nem várhatom el, hogy mellettem dönts, hiszen alig ismersz.

- Te megőrültél! Nem vagy a terhemre, sőt! Tudom miért hiszed ezt, az elmúlt napokban gondolkoztam, próbáltam magam távol tartani tőled, mert... mert... - elfordította a tekintetét.

- Ne mondd ki, tudom - szakítottam félbe. - Rob miatt ugye?

- Nem, nem Rob miatt.

- Akkor mégis miért?

Szemei újra rajtam pihentek, nem tudtam kiolvasni belőlük semmit. Egyik pillanatban megszüntette a közöttünk lévő távolságot és szorosan mellém ült. Zavarba hozott ahogy egyre csak bámult engem, talán a szavakat kereste. Közben éreztem ahogy arcomon halvány pír jelenik meg.

- Talán, többet érzek irántad mint kéne - mondta olyan halkan, hogy csak leolvasni tudtam az ajkairól... azokról a vonzó piros ajkakról. Lélegzetem egyenetlen lett ahogy kimondta a szavakat, szájáról a szemeire vándorolt a tekintetem, csak pislogtam rá, nem tudtam megszólalni. - Te mit érzel? - kérdezte bizakodóan, egyre közeledve hozzám, kezét az enyémre simította.

- Én... én - dadogtam esetlenül.

Nem várta meg a válaszomat, hirtelen csapott le ajkaimra. Nyelvével simogatni kezdte az alsó ajkamat, olyan vadítóan kezdte el, hogy muszáj volt viszonoznom és beletúrni a hajába. Csókunk még forróbb és szorosabb lett. Nyelve ostromolt, így kénytelen voltam megadni magam. Kezei a csípőmre tévedtek, olyan gyengéden húzott magához, amennyire csak tudott. Még ezekben a pillanatokban is védeni akart. A szívem tombolt, a testemben mintha bomba robbant volna, szárnyra kelt bennem egy érzés ami egyenesen borzongásra késztetett. Percekig csókoltuk egymást, soha nem akartam véget vetni annak a gyönyörű pillanatnak. De mint mindennek, ennek is vége szakadt, mégpedig miattam, muszáj volt ránéznem, homlokomat az övének támasztottam.

- Azt hiszem megtudtad a választ - suttogtam az ajkaiba.

Újra megcsókoltuk egymást, ezúttal apró puszikkal halmoztam el, a boldogságom határtalan volt, és azt éreztem az övé is.

- Bocsáss meg nekem az elmúlt napokért, csak össze voltam zavarodva, de már tudom mit kell tennem. Megvédelek Rob-tól, bármi áron - két keze közé fogta az arcom úgy beszélt hozzám.

- Mi lesz a barátságotokkal? Nem akarom, hogy miattam véget érjen.

- Rosy, szerinted a barátja tudnék maradni egy ilyen embernek? Egy olyannak aki veri a nőket? Bármennyire is fáj elszakadnom tőle, meg kell tennem - szemei csillogni kezdett ahogy beszélt, de gyorsan pislogni kezdett, így nem könnyezett.

- Most mi lesz? Elmondjuk neki? - kérdeztem óvatosan.

- Nem tudom, először is beszélni fogok vele a drogokról, muszáj leállnia velük, mert az életébe is kerülhet, ha megfogadja a tanácsom, utána talán van esély újraéleszteni a barátságunkat, de addig nem.

- Harry, biztos vagy ebben? Biztos vagy abban, hogy velem akarsz lenni? - tettem fel a kérdést félénken. Kezeimmel a pólóm szélét gyűrögettem.

- Ne kérdezz ilyet többé - ujjaival felemelte az állam, hogy ránézzek, halványan elmosolyodott. - Nagyon fontos vagy nekem - ajkait újra az enyémekre nyomta, bőrömet szinte felperzselte az az érzés ami újra lángra lobbant bennem. Akartam őt. A szívem új életre kelt általa, mint kiszáradt rózsát ha megöntöznek, úgy éledtem én is újra. Már nem volt okom a kesergésre, lelkemből elűzte a félelmet azokra a pillanatokra mikor csókolt engem, mert minden ártó gondolat ami bennem kavargott szertefoszlott csókjainak hullámaitól. - Elviszlek vacsorázni - vált el tőlem, mire mélyen felsóhajtottam.

- Jó ötlet ez? Mi lesz ha találkozunk Rob-bal?

- Ne félj, nem lesz semmi baj - halkan a fülembe duruzsolta, és én hittem neki.

Az autóban ülve mégis belém hasított egy érzés, hogy nem szabadna kimozdulnom, de nem élhetek bezárva, nem várhatom el azt magamtól, hogy ugyanúgy éljek mint régen. Végre mellettem volt valaki, aki próbált kihúzni a gödörből, aki segít túl lépni a múltamon, és azt hiszem nem is lehetne jobb személy erre, mint Harry. Fekete kocsijával bekanyarodtunk egy nívós hely parkolójába, már a látványa is borzongásra késztetett egy magamfajta szegény lány nem jár ilyen helyekre, féltem, nehogy kellemetlen helyzetbe kerüljek. Harry kinyitotta az ajtót, majd a kezét nyújtotta, mosolyogva segített ki az autóból. Kézen fogva indultunk a bejárat felé, egy ajtón álló köszöntött minket széles vigyorral és kitárta előttünk az aranyozott ajtókat. A recepciótól egy pincér kísért az asztalunkhoz, rajta egy vörös gyertya égett mellette két személyre megterítve a legdrágább evőeszközökkel és tányérokkal.

- Sűrűn jársz ide? - kérdeztem feszengve tőle, mikor a pincér az ölünkbe ejtette a szalvétákat.

- Ami azt illeti nem, a munkám miatt járok ha kell, tudod az ügyfelek megkövetelik, hogy egy ilyen helyen vitassuk meg az üzletet.

- Áh, értem.

- Valami gond van a hellyel? Menjünk máshova? - kérdezte kíváncsian.

- Nem, dehogyis, csak tudod, én még nem voltam ilyen helyen, ez olyan... elegáns.

- Sajnálom, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni - lesütötte szemeit egy pillanatra majd újra rám emelte a tekintetét. - Biztos szeretnél maradni?

- Persze, maradhatunk - mosolyogtam rá, voltaképpen nem ezért kellene aggódnom, hogy hova hozott engem, leginkább azért, hogy hol lehet Rob, és mit fog tenni ha megtudja, hogy Harry-vel vagyok.

Megrendeltük az ételeinket, közben egy zongora játék kísérte végig a beszélgetéseinket, ami bevallom nagyon tetszett. De Harry még inkább, elvarázsolt mennyire okos, és milyen jól látja a világot, végre egy új oldalát is megismerhettem, talán még jobban beleszerettem mint hittem. Hiába voltam biztonságban mellette, mégis bennem lakozott egy fura érzés, lopva az ajtók és az ablakok felé pillantottam. Egy idő múlva Harry is észre vette.

- Itt nem találhat meg - megfogta az asztalon pihenő kezemet, és egy gyengéd csókot lehelt rá.

- Tudom, csak olyan rossz érzésem van - újra oldalra pillantottam, a halvány sárga függönyön is át tisztán láttam, hogy valaki áll az ablak előtt, rémület lett rajtam úrrá, szívem nagyot dobbant. Ahogy fókuszáltam az alakra, kirajzolódott előttem ő. Csak meredtem rá, megkövülten néztem, testemben minden ideg fájdalommal reagált a látványra.

- Mi az? - Harry is odakapta a fejét, egy pillanat múlva újra megszólalt idegesen.- Ránk talált!

20 megjegyzés:

  1. Szia :)
    Elképesztő ..ez az egy szó mindent elmond. Az elején egy teljesen romantikus dolog volt,ujjongtam,hogy végre egymásra találtak . De aztán a végén úgy megijedtem..főleg,hogy most este van és egy picit megijesztett,rögtön én is a saját függönyömre néztem,hogy nem áll-e ott senki sem..:) Nagyon kíváncsi vagyok a következő részekre,történésekre :)
    Amúgy szerintem nem számít az,hogy nem mindig hosszú részeket írsz,egyedül a minőség a fontos,és az mindig tökéletes,sosem vált sablonossá a blogod,és nem is fog,mert csodás író vagy :)
    Puszi^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszönöm szépen. :)
      Örülök, hogy tetszett neked. :)
      xx

      Törlés
  2. Úristen! :DD
    már alig várom a folytatást. :P
    biztos, hogy valahogy kimagyarázzák magukat. :DD
    annyira jó, hogy végre összejöttek. :))
    puszi♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszi a kommentet, hamarosan kiderül mi történik majd...
      xx

      Törlés
  3. Váá iszonyúan jó lett! folytasd!

    VálaszTörlés
  4. Édes jó istenem. Remelém nem lesz semmi bajuk! :o
    Úgy imádom, hogy ilyen izgalmas a történet. :)
    Kishíján leestem a székről, amikor megjelent Rob az étteremben.
    Megéri várni a részekre! Nagyon ügyes vagy :)
    Csak így tovább. ;) xxL

    VálaszTörlés
  5. Szia. Nagyon örülök az új résznek. Jajj, remélem, hogy Rob nem bántja őket. Nagyon jó részeket tudsz írni, tele van fordulatokkal. Imádom! Várom a köviiit! :)
    Rencsy xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :) Próbálok úgy írni nektek, hogy izgulni tudjatok és ne legyen unalmas... :)
      xx

      Törlés
  6. Istenem ez annyira jó lett. Huhh. Nagyon kíváncsi vagyok a következő részekben történő eseményekre, szóval türelmesen várok hétről- hétre. Szenzációs ez a történeted is.
    Gratulálok!! :D
    Skys

    VálaszTörlés
  7. Díj: <3 http://sisterhuhsff.blogspot.hu/2014/03/masodik-dij.html

    VálaszTörlés
  8. Úr isten!!Ez nagyon dúrva!Siess!!

    VálaszTörlés
  9. uristeen nagyon siess a köviveeel.*-*

    VálaszTörlés
  10. Nem tudok rá mit mondani a lényeget az elöttem lévő kommentelők màr ki fejteték borzasztó jó az összes ismétlem az összes blogodat elolvastam. Nem feltétlenűl vagy a "minden happy" blogstilus képviselője . De ezért IS szeretem a blogjaidat. A csodás fogalmazásodat már inkább meg sem emlitem. Siess a kövivel ♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, nagyon édes vagy, köszönöm. :) Úgy érzem a szomorúbb témájú blogokban jobban otthon vagyok, szívesebben írok ilyet mint boldog történeteket. :)Örülök, hogy tetszik neked ez a blogom is. :)
      xx

      Törlés