2014. március 13., csütörtök

8.Rész -Szövetségesek-

Sziasztok! Most egy nappal előbb hozom a részt, remélem örültök neki! Várom a véleményeket, főleg az új szereplő ügyében. :) Jó olvasást!


 "Ki magához nem jó, mást sem szerethet."

Harry és én az ablakra meredtünk, egyenesen Rob szemébe néztünk, arca eltorzult dühében ahogy hol rám hol pedig Harry-re pillantott. Hirtelen mozdulattal két tenyerét az ablakra nyomta, így folytatta a méregetésünket. Minden porcikám remegett, lepergett előttem a jövőm, láttam ahogy bejön és megöl engem, bármilyen tárggyal ami a keze ügyébe kerül. Ehelyett egy hatalmasat ütött az ablaküvegbe, minden vendég megijedt és keresték a hang forrását, körbe néztünk Harry-vel, de mire újból Rob-ra néztünk volna, eltűnt. Harry azonnal felállt, és indulni készült.

- Ne menj! - kérleltem.

- Meg kell neki magyaráznom! - mondta idegesen, szemeiben zavartságot láttam.

- Bántani fog téged! - elkaptam az egyik kezét, hogy visszatartsam.

Fájdalmasan nézett rám, óvatosan lefejtette a kezem magáról. A zakója zsebéből elővette a pénztárcáját, majd a kezembe nyomott egy kis pénzt.

- Fizesd ki a vacsoránkat, érted küldök valakit, addig ne mozdulj innen! - a homlokomra nyomott egy gyors csókot,  és kisietett az étteremből. Engem ott hagyott, összetörve, idegesen csuklottam vissza a székre, a kezeimbe temettem az arcom, próbáltam visszatartani a sírást.

- Valami baj van? Segíthetek valamiben? - az egyik pincér észrevette a kiborulásomat, egyből mellettem termett.

- Nem, köszönöm. Szeretném a számlát kérni - fel sem néztem rá, belemotyogtam a kezembe.

- Azonnal hozom - válaszolt, majd léptei egyre messzebbről hallatszottak.

Legszívesebben Harry után mentem volna, de nem akartam azt, hogy a jelenlétemmel még nagyobb zűrt kavarjak. Ezért ültem és vártam. Idegesen doboltam az ujjaimmal asztalon mindaddig, amíg újra meg nem szólított a pincér.

- A számla, Hölgyem! - letette elém, én rá sem nézve beleraktam a kis számla könyvbe. Elvette, majd köszönés nélkül elsétált. Micsoda tapló! De nem telt bele alig 5 perc, valaki ismét megállt mellettem. Két kezemmel a homlokomat támasztottam, így csak a pincér nadrágot ismertem fel.

- Mondtam, hogy nem kérek semmit! - motyogtam.

- Engem sem? - szólt egy ismerős hang. A hideg végigszaladt a gerincemen, amit a felismerés okozott, hogy ki állt mellettem. Előtört a remegésem... ismét, mint régen. Óvatosan néztem a szemeibe, azt kívántam titkon, hogy eltűnjön onnan, mire felnézek nem találok ott senkit, biztattam magam. De nem így lett. Ott volt Rob, vigyorogva méregetett, szemeiben megcsillant valami, úgy, mikor valaki megkapja azt amire nagyon vágyott. Ez a valami én voltam.

- Hogy kerülsz ide? - nyögtem ki, éreztem ahogy izzadni kezdtem kínomban.

- Nem is örülsz nekem, Édesem?! Vagy talán jobban örültél volna valaki másnak? Hmm... lássuk csak, például Harry-nek? - kérdése végét dühösen ejtette ki.

- Hol van? Mit csináltál vele?

- Gyere velem és megtudod! - egy pillanatig hezitáltam, majd felálltam. Megragadta a karom, nem feltűnően, mert senki még csak ránk sem pillantott. Beleszagolt a hajamba ahogy magához húzott. - Annyira hiányoztál, baby! - mondta kéjesen.

Elindultunk a kijárat felé, végig csak az járt a fejemben mi lehet Harry-vel. Vajon Rob megölte? Úristen! Ez eszembe ne jusson! Egyre erősödött a szorítása, szinte éreztem ujjait a csontomig hatolni, de nem nyögtem fel, nem buktathattam le magunkat. Harry miatt nem.

- Ugye nem ölted meg? - suttogtam az ajtón kifelé.

- Majd meglátod! - nevetett. - Mi van, belé szerettél? - ezt a mondatát már nem vidáman ejtette ki, olyan volt akárcsak egy vadállat. Az étterem előtt álltunk, ütésre emelte fel az egyik kezét, összeszorított szemekkel vártam, hogy lecsapjon. De valaki közbeszólt.

- Szia, Rob! - köszönt egy ismeretlen fiatal férfi.

- Hello, hát te? - Rob teljesen megváltozott, gyengéden magához húzott, mosolyogva kérdezte, talán az ismeretlen fiú észre sem vett semmit ebből a jelenetből?

- Egy lányért jöttem, Harry megkért rá, elég idegesnek tűnt, tudsz valamit?

- Nem én! Bent van az a lány, keresd meg - vetette oda hanyagul, majd újra belém mart, talán azért, hogy ne szólaljak meg. Ezek szerint ezt a pasast küldte értem Harry. Remek. Hamarabb is jöhetett volna. Ráadásul nem tud semmit! - Most mennünk kell! - Rob húzott magával, köszönés nélkül jöttünk el a kék szemű férfitől, aki megmenthetett volna.

- Ki volt ez? - kérdeztem.

- Niall. Egy mitugrász. Harry egyik beosztottja. Mindenképpen a helyembe akar lépni, ő akar lenni Harry leges legjobb barátja! Tőlem aztán lehet! - mondta megint idegesen. Rántott rajtam egyet, szinte kitépte a karjaimat a helyéből. - Látod, Harry nem tudott megmenteni! Mindig is én voltam a jobb, de ezt soha nem akarta beismerni!

- Hogy lehetsz ilyen? Tönkretetted az életemet, és most Harry-t is bántod? Csak segíteni akart nekem! Ő a legjobb barátod! - mondtam dühösen.

- A legjobb mim? Aranyom! Ha a legjobb barátom lenne, nem dugná a csajomat! - szembe fordított magával. - Jobb volt mint én? Élvezted? - sziszegte undorodva.

- Micsoda? Én... nem! Nem is... - hebegtem, mire megragadta a karjaimat és többször megrázott.

- Jó volt vele? - üvöltötte az utca kellős közepén, minden szem ránk szegeződött körülöttünk, könnyek gyűltek a szemeimbe.

- Rosy! - Harry nagyjából 100 méterre kiabált tőlünk.

- Te szemét! Nem is kaptad őt el! - szóltam megrémülve.

- Kuss! - futásnak eredt, húzott magával, muszáj volt lépést tartanom vele, ereje nem engedte, hogy kitépjem magam a karmai közül. Hallottam ahogy Harry a nevemet ordítja, és utasítja Rob-ot, hogy engedjen el. Hamarosan egy ismeretlen autóhoz értünk. Rob belökött a hátsó ülésre, sötét volt bent, de nem érdekelt, kapálóztam, rúgtam ahogy tudtam, hogy kiszabaduljak, de felesleges volt, csak magamban okoztam kárt. Beült a vezetőülésbe és elindította a motort, Harry éppen akkor ért oda, ütötte a kocsit, üvöltött. Elrablómat ez egy cseppet sem érdekelte, rámosolygott Harry-re majd elhajtott velem.

- Szia, Édes! - szólt egy hang a sötétben, majd két kéz kulcsolódott a testemre, lefogtak az őrjöngésben.

- Hallgattasd el lányod! - kiabálta hátra Rob.

Mi van? Lányod? Ki ez az ember? Az... az én apám meghalt! Egyik kezével betapasztotta a számat, így csak erőtlen nyögéseket hallattam. Pillanatokkal később egy tűszúrást éreztem meg a nyakamon. Valamit beadott nekem ez a szemét. A szer hamarosan uralma alá vett, végtagjaim elzsibbadtak, szemeim lezárultak, a hangok is távoliak lettek, majd elhalkultak. Elájultam.

Egy idegen helyen ébredeztem. Nehézkesen ment kinyitnom a szemeimet, több percbe is beletelt amíg mindent tisztán láttam. Egy ágyon feküdten, körülöttem régi bútorok helyezkedtek el. A szobát sötétség uralta, bár, kint javában tombolt a nap, a redőnyön beszűrődött a fénye. Ezek szerint nappal van. Rángatni kezdtem a kezeimet és a lábaimat is, de azok le voltak kötözve. Kiterítettek engem mit egy vadállatot. Minél jobban próbáltam magam kiszabadítani, annál jobban égette a kötél a bőrömet.

- Lám-lám, felébredt a mi kis angyalunk! - lépett a szobába Rob önelégülten, felkapcsolta a lámpát.

- Engedj el te rohadék! - ordítottam.

- Hmm, hát így kell beszélni a szerelmeddel? - leült az ágy szélére, ujjait a bokámra helyezte majd a nadrágomon vándoroltak fel. Vonaglani kezdtem, de hasztalan volt. - Nyugi, baby!

- Mit akarsz még tőlem? Miért akarod tönkre tenni az életemet?!

- Hogy miért, Édesem?! Nem emlékszel? Összeszűrted a levet Harry-vel! Ja és elszöktél tőlem!

- Ő legalább rendesen bánt velem! Úgy mint egy nővel! Nem úgy mint te! - elfordítottam a tekintetem róla.

- Ne aggódj! Hamarosan megkapod ami jár neked!

- Nem érdekel! - mondtam beletörődően.

- Az sem hogyan buktatok le? - nevetett, mire megrántottam a vállaimat. - Nem volt nehéz megtudni az igazat, az este éppen Harry-hez készültem, erre mit látok a háza előtt? A csajomat furikázza, ne aggódj, a drogok ellenére is összeraktam a képet! Követtelek titeket, és láttam mennyire de mennyire összesimultatok!

Észrevette, hogy nem reagáltam azokra amiket mondott, így újra simogatni kezdett.

- Hagyj békén! Nem volt elég amit velem tettél?! - sírva kiabáltam.

- Hidd el, az semmi nem volt ahhoz képest amit kapni fogsz! - dühös lett, próbálta leszedni rólam a ruháimat, de muszáj volt kikötöznie, hogy jobban hozzám férjen. Persze én sem tétlenkedtem, vonaglottam, ahogy kiszabadult a kezem ütöttem őt, haraptam, mindent annak érdekében, hogy kiszabaduljak. Éppen húzta le a nadrágomat, mikor egy óvatlan pillanatában beletudtam térdelni a gyomrába, leesett az ágyról, nyögött a fájdalomtól, összegörnyedve feküdt a földön.

- Te rohadt kurva! - üvöltötte.

Lepattantam az ágyról, az ajtó felé futottam, de megragadta az egyik lábam, így elestem. Küzdöttem az életemért. Kezeimmel próbáltam feltápászkodni, de ő még mindig markolta a lábam, hörgött dühében. Szabad lábammal újra rugdosni kezdtem, és egyszer csak eltaláltam a fejét. Annyira, hogy elájult. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, négykézlábra álltam, majd pár másodperc múlva már a kilincset szorongattam. Visszanéztem Rob-ra, aki ott feküdt élettelenül, persze tudtam, hogy nem öltem meg. Kinyitottam az ajtót, de egy mellkasnak ütköztem, a félelem újra átjárta minden porcikámat. Lassan az ajtóban állóra tekintettem, kezeivel gyorsan megragadott, hogy ne tudjak elszökni.
Tekintetében volt valami ismerős, őszülő haja, ráncosodó bőre még sem tudták elrejteni előlem ki is volt ő valójában. Légzésem nehézkessé vált, előtörtek az emlékek. Egyből felismertem. 

 - Apa!


30 megjegyzés:

  1. Áh, nagyon jó lett, bár sajnálom szegény Rosyt... :(

    VálaszTörlés
  2. Úr. isten....a hideg is ráz. Utálom az ilyen sztorikat, de tiedet imádom. Na, ez értelmes volt. Szóval félve kezdem el olvasni, a végére már reszeketek, de ez tetszik!;)

    VálaszTörlés
  3. URISTEEN:OO
    siess a köviveeel.gyors.<33imádlak ;DDD

    VálaszTörlés
  4. Ez nagyon jó lett!!Fuuuu Tökéletes lett!!!!Siess

    VálaszTörlés
  5. vááá iszonyat jó lett imádom imádom

    VálaszTörlés
  6. Szia :)
    úristen ez nagyon izgalmas lett. :P
    és már alig várom a következő részt. :DD
    puszi♥

    VálaszTörlés
  7. Úristen! Most izgulni fogok a következő részig! Csodálatos lett:) <3

    VálaszTörlés
  8. Ne ne... csak ne essen baja remélem Harry egyszer csak ott terem a semmiből. Szupervagycsajszii. Siess a kövivel.

    VálaszTörlés
  9. Ez a rész is nagyon jó lett, mint az összes többi:)
    Ui: itt vár egy kis meglepetés: http://onthatniiight.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  10. Szia!
    Nagyon tetszik az egész történeted, úgy ahogy van. A rengeteg esemény és szál nam elhamarkodottan követi egymást. Minden rész végén van valami izgalom, ami miatt izgulnak az emberek a következő részig. Ez tetszik. Tehetséges vagy és remélem egyszer egy könyv formájában olvashatom a történeteidet..:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia.
      Köszi, igyekszem úgy írni a történetet, hogy izguljatok. :)
      xx

      Törlés
  11. URISTEN :OOOOahh borzasztóan perfect ;)
    siess.!!!!!!! :ooo
    imádat van de nagyon nagy <333

    VálaszTörlés
  12. Díj nálam: http://nettiandniall.blogspot.hu

    VálaszTörlés
  13. Uuu, ez iss nagyonjoo lett! S ez vonatkozik az elõzõ reszhez is, csak késve sikerült elolvasnom.
    Tele voltam izgalommal miközben olvastam, nagyon tetszik ahogy irsz, meg a sztori is. Kivancsi vagyok az a rohadek Rob mit fog tenni, nagyon ruhellem am, Harry helyeben nem sajnalnam.. Na meg szinten kivancsi vagyok arra h. mi köze/szepere lesz Rosy apjának a sztorihoz.
    ügyiii vagy, várom a kövit. ;)

    VálaszTörlés
  14. Nagyon jo lett ügyes vagy!!! Igaz én nem vagyok olyan nagy directioner de ez a blog nagyon tetszik!! Várom a kövit!

    VálaszTörlés