2014. augusztus 19., kedd

16.Rész -Ellentétek-

 Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen sokat kellett várnotok az új részre, de most minden összejött, nem is magyarázkodok, a lényeg az, hogy visszatértem. Remélem vagytok még páran akik olvassák a blogot. Jó olvasást!


"Mindig a szerelemtől szenvedünk, még akkor is, amikor azt hisszük, hogy nem szenvedünk semmitől."

Oltalmazó karjai között feküdtem, bőre illata töltötte ki minden érzékemet. Fejem a mellkasán pihent, mint az utóbbi pár nap reggelein is. Tudtam, hogy felébredt, ujjai rakoncátlan tincseimmel játszottak, olykor simogatott, vagy megpuszilt, talán azt akarta, hogy felébredjek én is. Átöleltem csupasz derekát, de előbb ujjbegyeimmel simítottam végig puha bőrét, mire halkan kuncogni kezdett.

- Régóta fent vagy? - kérdeztem kis idő múlva.

- Egy ideje - felelte.

Gyengéd csókot nyomott a fejem búbjára, majd letolta magát mellém, úgy, hogy farkasszemet néztünk. Göndör fürtjei szemtelenül álltak össze-vissza, smaragd szemei szinte világítottak a világosságban, dús ajkainak hívó szava ott csilingelt a fülemben. Elmosolyodott, észrevehette, hogy minden négyzet millimétert átvizsgáltam az arcán.

- Olyan tökéletes vagy - suttogtam.

- Nem igaz - suttogta vissza, majd homlokát az enyémnek nyomta.

Szemei az enyémekbe fúródtak, egyikünk sem akarta levenni a másikról a tekintetét. Íriszeiben megcsillant valami, halványan mosolygott, mintha készülne valamire. Ő törte meg a pillanatot, egyre közeledett ajkaival, míg végül találkoztak az enyémekkel. Nem volt gyengéd ezúttal, ajkai vadul estek nekem, szinte fájt ahogy a fogaimnak csapódott. Halkan felszisszentem az érintésére, mire még többet adott bele. Karjaival a hátamra fordított, combjaim közé furakodott, de egy percig sem szakadt el tőlem. Csípőjét nekem dörzsölte, férfiassága a combomat és az ágyékomat érintette, éreztem mennyire kíván engem. Beszálltam a játékába, élveztem mikor előtör belőle valami mélyről: Az állat. Nem mindig a gyengédség a fontos, hanem a szenvedély.

Többszöri próbálkozás után megharaptam alsó ajkát, halk hangot hallatott, de nem vált el tőlem, még jobban feltüzeltem.  Kezei oldalamat szántották végig, majd megállapodtak a melleimnél, pólóm alá siklottak ujjai, rájuk markolt, felnyögtem durvaságától, de még élveztem amit velem tett. Kezeimmel meztelen hátán kirándultam, úgy véltem ideje nekem is bedurvulnom, ujjaimat először gyengéden húztam bőrén végig, majd fenekénél körmeimet belemélyesztettem, ha nem lett volna rajta alsó gatya talán mélyebbre is ment volna. Belenyögött ajkaimba, újra belé nyomtam körmeimet, hangja már fájdalmat is tükrözött, de élvezte, tudtam. Ágyékát ritmusra tolta nekem, ami teljesen felvillanyozott. Számtól elszakította magát, egészen a nyakamig csókokkal hintette be e bőrömet, majd minden figyelmeztetés nélkül belém harapott, szívni kezdte a nyakhajlatomat, felnyögtem és mélyebben nyomtam körmeit immáron a hátába. Éreztem ahogy izzik körülöttünk a levegő, csípőjét erőteljesen lökte nekem, kis idő múlva minden zavaró textil lekerült a testünkről. Csupaszon feküdt rajtam, minden érintése vágytól égett, akár csak az enyém. Átadtuk magunkat a szenvedélynek és sodródtunk egymás karjai között a gyönyör felé...

Összeölelkezve pihentünk, szívünk pillanatról pillanatra nyugodtabb lett, szapora légzésünk egyre csendesedett, kósza izzadság cseppek gördültek le a homlokomon, így úgy döntöttem ideje zuhanyozni. Harry-t is magam után húztam, nem ellenkezett, a zuhany alatt állva csak folyattuk magunkra a vizet, hosszan nézett engem, mint akit megbabonáztak.

- Szeretlek - suttogta.

- Én is téged.

- Ebben a házban biztonságban leszünk, ígérem - fejemet a vállához nyomtam, karjaimmal átöleltem őt, ő is így tett, csupasz bőrünk eggyé olvadt a víz folyamának közepette.

Három hete voltunk már a rendőrség által védett, titkos házban. Harry-t felmentették a vádak alól, a vallomásom után ajánlották fel, hogy lakjunk itt, amíg az apámat elő nem kerítik. Én még sem éreztem magam teljesen biztonságban. Apám olyannyira őrült, hogy nem fogja feladni, hogy rám ne találjon. A kórházban hagyott üzenete után még biztosabb voltam benne, hogy minden követ meg fog mozgatni, hogy ránk találjon. Harry próbált nyugtatni, de legbelül rettegtem a gondolatától, hogy egyszer egy nap apám az ajtóban fog állni. Harry ráadásul visszament dolgozni a munkahelyére, ami még nagyobb félelemmel töltött el, hisz apám bármikor kilesheti őt, de a rendőrök biztosítottak minket arról, hogy egy ideig váltott műszakban őrzik majd a házunkat. Én még a boltba is félek kitenni a lábamat, minden utca saroknál a hátam mögé pillantok, mint egy paranoiás, és ami azt illeti az is lettem. Ha egy ág megreccsent mögöttem, remegni kezdtem az idegességtől és futottam, egészen hazáig, vagy a boltig.

Lehet az sok idegeskedés tehetett róla, de ma reggel, miután Harry dolgozni indult, hányingerem támadt, és meglátogattam hosszú percekre a mosdót. Percekig görnyedtem a WC csésze fölött, majd szerencsére elmúlt a rosszullétem, alaposan fogat mostam, majd reggeli után állás után keresgéltem az interneten. Harry nem akarta, hogy dolgozzak, jobban szerette volna, ha itthon tudhat biztonságban. De én majd' megőrültem a négy fal között, úgy gondoltam valamit muszáj csinálnom, mert ezt sokáig így nem mehet. Két lehetőség közül választhattam. Vagy kockára teszem én is, hogy apám ránk találjon, vagy elköltözünk egy messzi városba, vagy országba, ahol senki nem bánthat majd minket. Én az utóbbi opciót választottam, ami Harry-nek egy cseppet sem tetszett. Mikor hazaért felhoztam neki a témát.

- Figyelj, Rosy! Visszavettek a munkahelyemre, aminek valljuk be vajmi kevés esélye volt. Bár nem lettem főigazgató, ami cseppet sem lepett meg, maradhattam helyettes, aminek nagyon örülök. Nem szeretném itt hagyni ezt a várost, imádom a munkámat! - tárta szét értetlenül a karjait, azt hittem támogatja majd az ötletemet, itt már sejtettem, hogy belekezdtünk kapcsolatunk első vitájába, amihez egyáltalán nem volt kedvem.

- Ha itt maradunk, ránk talál! És amúgy is, nekem csinálnom kell valamit, mert megöl az unalom! Nem várhatod el tőlem, hogy örökké bezárva éljek! Ugye nem akarsz úgy bánni velem mint Rob? - szaladt ki számon, elég dühös voltam, így nem tudtam az indulataimat kordában tartani.

- Úgy mit Rob? - idegesen nyalta meg alsó ajkát, kócos hajába túrt, majd pár lépést megtéve, előttem állt meg, tekintete rideg volt,  soha nem láttam még ilyennek.  Mély levegőt vett, majd folytatta. - Azt érzed bezárlak? Bántalak? - hosszan a tekintetemet vizsgálta.

Arcom vonásai meglágyultak, szomorúan néztem rá. - Dehogy! Csak nem akarok újra bezárva élni! Szabad akarok lenni!

- Szerinted megfosztalak a szabadságodtól? - méregetett még mindig.

- Nem! Nem te! Apám tehet róla! Ezért kérlek arra, hogy költözzünk el. Egy másik országban új életet kezdünk! Csak mi ketten! - megragadtam izmos felkarját, ami merev volt. Nem viszonozta az érintésem, elfordult tőlem.

- Azt kéred dobjak el mindent? Hagyjam itt az országot ahol születtem? A barátaimat? - kérdezte háttal állva.

- Azt hittem megérted. - lehajtottam a fejem, és azon gondolkoztam, hogy vajon tényleg szeret-e annyira ahogy mindig mondja. Miért akar itt maradni?

- Rosy, én megértelek! De te is érts meg engem! Nem dobhatok el mindent csak úgy! Mit fogunk dolgozni egy idegen országban? Hol fogunk lakni? Ez nem egy romantikus film ahol csak úgy csapot-papot ott hagyhatsz és elfuthatsz a gondok elől! - ismét felém fordult, ujjai felemelték az államat, így kénytelen voltam belenézni megenyhült szemeibe. - Nagyon szeretlek téged, de ezt ne kérd tőlem - szinte suttogta, majd egy apró puszit adott az ajkaimra, majd a konyha felé indult.

Ott hagyott kétségek között, csak álltam másodpercekig, és azon töprengtem, hogy vajon hallgatnom kellene rá, vagy a saját utamat kellene járnom. De bármennyire is el akartam menekülni, nélküle nem tudnék, a lelkem vele maradna. És azt mondják lélek nélkül az ember megcsonkított csontkupac, ami egyet jelent a halállal.



9 megjegyzés:

  1. Elolvastam minden elmaradott részemet. Meg kell, hogy mondjam egyszerűen mintha benned átkapcsolt volna valami. Már nem emlékszem az első blogod címére, de azt is olvastam aztán a Forever and Ever és most ez... teljesen máshogy írsz. Annyit fejlődtél, hogy azt szavakba sem lehet önteni, de komolyan :D
    Sajnálom, hogy nincs időd nagyon az írásra, de a lényeg, hogy nem hagytad abba és még mindig - még ha kevésszer is, - teszel fel részt.És ez jó, mert kíváncsivá teszi nagyon az olvasót. Engem is most nagyon érdekel.
    Rosy egy érdekes személyiség, de még sem az a tipikus hisztis picsa, aki csapott papot ott hagy egy ilyen tökéletes pasit mint Harry. És igen, tökéletesnek írod le. Életben is az, de talán nem ilyen, bár nem tudhatjuk..
    Izgatottan várom a következő részt :)
    Régi olvasód, Nessz <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszönöm szépen, ami azt illeti, már nagyon megfontolom, hogy mit írjak le, és hogyan. Csak egyetlen hiba csúszott most a gépezetbe... az ihlethiány, ami meg is látszik a részek közzétételének idején. :/ De igyekszem hozni a kövi részt. :)
      xx

      Törlés
  2. Nem tetszik nekem ez a viselkedés Harry részéről. Persze oké, nem akar itt hagyni mindent, felnőtt ember, nem lehet papucs stb de... ebben a történetben ez az átlagos amolyan felháborodás mindig vezet valami felé, ami nem egészen hétköznapi. Mármint, ha úgy nézzük Rosy apját is meg lehetne érteni, amiért mindig ordibál meg ilyesmi a való életben... (haha ez nem igaz a saját apámat se értem haha) de nem. Mármint érted...
    Jó hagyjuk túlságosan fáradt vagyok kifejteni pedig valami okosat akartam kinyögni.
    ui.: Nagyon gyanakszom! ¤.¤
    ui2.: Ne aggódj, az ilyen részekért két évig is megéri várni. Számomra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. Köszönöm a kommentek, hát igen.... az ilyen kiborulások után mindig jön valami. :)
      Sietek.
      xx

      Törlés
  3. wordbe szokod írni és bemásolod ide a szöveget?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia. nem wordben szoktam írni, egyszerű jegyzetbe. :)

      Törlés
  4. Megérte várni erre a részre!!:) nagyon jó lett!!!

    VálaszTörlés
  5. Szia!:) Húúú nagyon tehetségesnek tartalak!!:)) csodálatosan variálod a szavakat! Mikorra várható az újabb rész? ♥

    VálaszTörlés
  6. Szia, köszönöm szépen, a napokban megpróbálok részt hozni. :)
    xx

    VálaszTörlés