2014. április 4., péntek

10.Rész -Soha-

Sziasztok! Végre meghoztam a 10.részt. Köszönöm az előző részhez érkezett komikat. Nem ígérek időpontot a következő rész megjelenését illetően. Remélem azért kitartatok a blog mellett. Jó olvasást!


"Csak egy voltam a világon, de arról álmodtam, bárcsak a világot jelenteném valakinek."

Fejemet az ablaküvegnek nyomva néztem ki a fejemből, nem tudom hol lehettünk, de rengeteg ideig kocsikáztunk. Több városon áthaladtunk, mire újra szülő városom ismerős tájaira bukkantam. Ezek szerint apám egy másik városban lakott.

- Ébren vagy? - kérdezte Rob a visszapillantó tükörbe nézve.

- Igen - mondtam halkan.

- Hamarosan otthon leszünk, összeszedjük a cuccainkat és elmegyünk, mert az az átkozott Harry ránk találna! Az egyik haverom felajánlotta a vidéki nyaralóját egy kis időre, ott meghúzzuk magunkat!

- Mi? Te elakarsz vinni ebből a városból? - hangom kétségbe esett lett.

- Mégis mit képzeltél? Talán azt, hogy egyenesen Harry karjaiba viszlek? - nevetett.

Gúnyos megjegyzésére nem válaszoltam, inkább tovább meredtem az éppen ébredező városra. A nap sugarai úgy próbáltak áttörni a fák sűrű ágai között, ahogy az én szívem akart elrepülni egyenesen Harry-hez. Hol lehet most? Keres egyáltalán? Erőtlen könnyek gyűltek a szemeimbe, amiket próbáltam elpislogni, addig erőlködtem amíg a cseppek csípni kezdtek, így muszáj volt őket szabad útra engedni. Persze nem tétlenkedtek, végig szántották arcomat, legalább ők elnyerték amire vágytak: a szabadságot. Nem telt el sok idő, Rob háza elé kanyarodtunk. A szívem hevesebben kezdett el verni, testem minden egyes porcikája megfeszült. Ahogy Rob leállította a motort, rögtön utána kinyitotta az ajtómat, megragadott és egyenesen a bejárati ajtóhoz lökdösött. Csuklóm égett a szorítása alatt, de nem tehettem ellene semmit. Ahogy beléptünk a régi otthonomba, elkapott újra az az idegesítő rémület, ami mindig rajtam uralkodott. Rob erősen megszorította a karomat, majd belökött a nappaliba. Nem volt gyengéd, mint általában sohasem.

- Szedd össze a megmaradt ruháidat, ami még kell, azt útközben megvesszünk! És nehogy elmerj szökni! Figyellek!

- Hova akarod vinni? - szólt egy ismerős hang, majd előlépett a sötétségből.

- Harry! - suttogtam.

A borzos hajú fiú felénk közeledett, nem tanúsított félelmet. Kikerekedett szemekkel tekintettem rá, de ő rám sem nézett, Rob-ot figyelte szúrós szemeivel.

- Mit keresel itt? - sziszegte dühösen Rob.

- Hogy mit? Még kérdezed? - ordította Harry, majd lépteit megszaporázva Rob előtt termett és belemarkolt a pólójába. - Elraboltad! Mit tettél vele? - soha nem láttam még ilyen idegesnek a zöld szemű fiút, hatalmasat lökött Rob-on, aki nem tudott erre felkészülni, így neki esett a falnak. A földre zuhant, megrázta magát, fegyverét előkapta és Harry-re szegezte. Pillanatokkal később már újra Harry előtt állt, de addig a kócosnak volt ideje megnéznie engem. Láttam, hogy a sebeimet vizsgálta, de nem nézhetett sokáig, hiszen Rob nekitámadott.

- Azt tettem vele amit megérdemelt! Egy kicsit szórakoztunk! - Rob megnyalta a száját, hogy még jobban felidegesítse Harry-t.

- Te... te! - Harry újra nekirontott Rob-nak, de ezúttal ő sem volt felkészületlen. Mind a ketten rángatták egymást, dulakodni kezdtek, a pisztoly csöve a plafonnak meredt. Harry próbálta Rob kezéből kiütni, nem sok sikerrel.  De valahogy Harry kiszabadította a kezeit és bemosott egyet a másik fiúnak. Rob megtántorodott egy kicsit, a fegyver az ajtó felé esett, pont a legtávolabb tőlük, de tőlem is. Közben Rob bevert egyet Harry-nek. Ide-oda járt a fejem közöttük, míg végül észbe kaptam és közelebb férkőztem hozzájuk, megakartam szerezni a fegyvert. Harry vett észre elsőként.

- Menj arrébb Rosy!

De ahogy kimondta a szavakat, Rob már meg is ütött, csak egy fájdalmas érzésre emlékszem a szemeim alatt, majd éreztem, ahogy a szédülés elhatalmasodik az elmémen, majd összeestem. Mozdulni nem tudtam, hangokat hallottam ugyan, de nem bírtam felfogni a körülöttem zajló eseményeket. Egy lövés dörrent el, mintha egyenesen a fülemben hallottam volna. Valaki hosszú percek múlva a karjaiba vett és futott velem, testem ide-oda hánykolódott a kezeiben. Belökött egy puha valamire, majd kis idő múlva újra hallottam a motor tompa zúgását, és éreztem a testemet átjáró rezgést, amit a kocsi beindítása okozott. Ezután elveszítettem az eszméletemet, csak reménykedni tudtam benne, hogy az aki elvitt jót akar nekem.

Erős kezek fonódtak a testem köré, fejem valakinek a nyak hajlatában pihent. Mélyen belélegeztem az illatát, majd lassan nyitogatni kezdtem a szemeimet. Mocorgásomra szorítása lankadt, egy picit elhúzódott tőlem.

- Ébren vagy? Hogy érzed magad? - Harry smaragd íriszeire csodálkoztam rá, miközben halvány mosolyra húzta a száját.

- Mi történt? - pislogtam rá kómásan.

- Ne aggódj, minden rendben van. Rob nem bánthat többé! Nem talál meg, soha!

- Mit tettél vele? - kérdeztem értetlenül.

- Sikerült leütnöm, nem öltem meg!

Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. - De az a lövés? Mi volt az a hang?

- Csak a plafont találta el. Hidd el, nem halt meg!

- A szemed! - mondtam hirtelen ahogy jobban megvizsgáltam őt. Bal szeme bevérzett, alatta lila folt éktelenkedett.

- A tiéd sem jobb! - mondta mosolyogva, bár próbált komolyságot magára erőltetni. Megtapogattam az említett területet, és fájt, sőt nagyon is fájt.

- Áúú!

Harry gyengéden végig simította az ujjait a fájdalmas bőr felületen, majd óvatosan egy puszit nyomott a homlokomra. Arcomat a mellkasába fúrtam, és hálát adtam az égnek, hogy ilyen könnyen megúsztuk ezt az egészet. Bár, tudtam, hogy ennek még közel sincs vége.

Egy hotel szobát béreltünk már napok óta. Harry dolgozni sem járt be, ami csökkentette az esélyeit az előléptetése ügyében. De azt mondta lesz még esélye később is erre, most csak én számítok neki, senki más.

- Örökké nem maradhatunk itt! Nem bujkálhatunk előle! - szóltam kétségbe esetten, miután Harry ismét azt bizonygatta, hogy nem lesz semmi bajunk.

- Igazad van! De ott van még az apád is! Vagy róla elfeledkeztél? Már nem egy embertől kell félnünk, hanem kettőtől!

- Ha neked ez teher, nyugodtan mondd meg! - húztam fel az egyik szemöldökömet, úgy éreztem, sok neki ez az egész.

- Mi? Dehogyis! Félre értesz!

Felálltam a kanapéról, és sietősen a cuccaimért indultam a szobába. Valami bekattant nálam, talán a folyamatos stressz okozhatta.

- Most meg hova mész? - kérdezte a sarkamban loholva.

- Nem leszek többé a terhedre! Elmegyek! - megálltam egy pillanatra, megfordultam, egyenesen a szemibe néztem. Ismét könnyeimmel küszködve próbáltam magamat meggyőzni, hogy ez lesz a legjobb.

- Nem engedlek el! - gyengéden megragadta a karjaimat és magához húzott, önkéntelenül is kezeimmel átkaroltam őt. Én sem akartam őt elengedni.

- Bocsáss meg! Nem tudom mi ütött belém. Csak... csak sok nekem ez az egész! Nem bírom! - nem bírtam magammal, könnyeim utat törtek maguknak, így eláztattam Harry kék pólóját, közben nyugtatóan a fejemet simogatta.

- Shhh! - csitított.

- Ugye velem maradsz? Ugye nem hagyod, hogy szétszakítsanak minket? - néztem rá végül.

- Soha - suttogta.

Ajkaira vándorolt a tekintetem, lábujjhegyre álltam, hogy könnyedén elérjem őket. Lassan közelítettem meg, majd lecsaptam rájuk. Viszonozta a csókot, alsó ajkaimat ostromolta egy darabig, majd nyelve bejutásért siránkozott, amit megadtam neki kis várakoztatás után. Szenvedélyes csók és ölelkezés lett az előbbi félreértésből, amit nem bántam. Megnyugodtam a közelségétől, abban a pillanatban elfeledtem minden bajunkat, csak mi léteztünk, senki más.

Kezei a derekamra vándoroltak, enyémek a hajába túrtak. Felkapott az ölébe, lábaimat a csípője köré fontam, egy másodpercre sem hagyták el ajkaink egymást. Úgy simultak egymásra, mint két legó darab. Éreztem szíve minden egyes dobbanását ahogy a melleim az övének feszültek. Óvatosan sétált be velem a hálóba, lerakott az ágyra, közben pólóját húztam le róla, mélyen a szemeibe néztem, hogy tudja mennyire kívánom őt. Az ő tekintete is ugyanerről árulkodott. Meztelen felsőtestének látványától kirázott a hideg, de a jó értelemben. Kidolgozott mell izmai tökéletesen illettek kockás hasa felé. Karjainak púpos izmai megfeszültek ahogy felém közeledtek, ujjai a pólóm szegélyével játszadoztak. Mikor elmosolyodtam a csikis érzetre, Harry lesegítette rólam a ruhadarabot. Tekintete a melltartómra tévedt, melleim felizgatták őt, azonnal csókolgatni kezdte őket és simogatni. Belenyögtem az érintéseibe, mindent úgy csinált, ahogy az a legmegfelelőbb volt a számomra. Hátra döntött az ágyon és kényeztetni kezdett, végig csókolgatta a felsőtestem minden egyes pontját, nedves puszikat nyomott a hasamra, majd egyre lejjebb is, de a nadrágom megakadályozta ebben ezért attól is gyorsan megszabadultunk. A combomat cirógatta, puszikat nyomott a belső combomra, ujjaimat átfésültem kócos haján, majd belemarkoltam ahogy egyre jobban az ágyékom felé közeledett. Nem bírtam tovább, felhúztam magamhoz, hogy újra megkaparintsam ajkait, először értetlenül nézett rám, majd mosolyogva csücsörített újra. Ágyékát az enyémnek tolta, éreztem keményedő férfiasságát a nadrágján keresztül is. Percek alatt lekerült rólunk minden zavaró szövet. Csak mi voltunk már, a csupasz valónk. Gyengéden simult a két test egymásnak, ritmusra mozogtunk, belenyögtünk minden érintésbe, minden csókba. Halkan suttogta a nevem ahogy belém hatolt, gyengéd volt, és odaadó. Egy felejthetetlen éjszakát tudhattunk magunk mögött. Egymás karjaiban ért minket az álom, úgy öleltük egymást mintha az lenne az utolsó közös éjszakánk, hisz kitudja meddig maradhatunk egymás mellett, de akkor nem érdekelt semmi, velem volt és én vele.


15 megjegyzés:

  1. Kedves Szilvi!:)
    Imádom ezt a történetet, de ha jól emlékszem ezelőtt és a Forever and Ever után volt egy másik történeted aminek csak a trailere és a prológusa volt meg. Azzal mi lett? Ha befejezed ezt a blogot, akkor újra kezded azt a történetet?:)
    Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, igen volt itt egy másik történet, de az nem tetszett nekem így letöröltem, azt nem folytatom tovább, helyette ezt fogom írni. :) Köszi, hogy írtál. :)
      xx

      Törlés
  2. Szia Szilvi! Nagyon, nagyon jó a bloggod, bár eddig nem írtam, de attól az elejétől követem írásaidat.
    Ez a rész is elmondhatatlanul jó lett. Nagyon izgalmas részek, és esemény dúsak, ami nagyon jó. Harry karakterének ábrázolása kiváló! Hasonló képpen képzelem el én is, mint szemelyt. ;)
    Nagyon kíváncsi vagyok hogy mit hozol ki ebből a történetből. Ès egy jó tanács: NEHOGY LEÁLJ az írással, mivel nagyon jòl írsz, annyira hogy az ember olvasás közben benne éli magát a történetben, a leírásaidtòl kirázz a hideg annyira tiszták és jók. Viszont ezt nagyon kevesen tudják megcsinálni.
    Alig várom a következő részt! Puszi!
    Zsuzsa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszönöm szépen. :) Nem akarok leállni az írással, de most úgy érzem megakadtam, valahogy nem megy most az írás... sajnos ihletem sincs. :(
      xx

      Törlés
  3. Szia Szilvi! Ez is mint a többi nagyon jóra sikeredett. Végig izgultam. Siess a kövivel!!♡♡ puszi

    VálaszTörlés
  4. Szia !
    Elég rég olvastam bele a blogodba ! De amint megláttam az új részt azonnal olvasni kezdtem :) Nagyon jól írsz ! Sokat izgultam miattuk, de elképesztő miken mentek keresztül ! És ez még semmi ! /Gondolom/ És még miken fognak ;) Reménykedve várom a folytatást !
    Dorcsi xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszi, megpróbálok sietni. :)
      xx

      Törlés
  5. Sziaa! :)
    Végre van egy teljesen szabad hétvégén, így el tudtam olvasni a részeket, amikkel le voltam maradva! És hát azt kell, hogy mondjam, valamilyen szinten nem bánom, hogy nem olvastam részenként, mert megölt volna a kíváncsiság a következőig! Most így vagyok, bár most nem olyan izgalmas elrablós lelőlek végű lett ez a rész, de tudom, hogy Rob hamarosan ismét a színre lép! Szóval, nagyon tetszettek a részek és eszedbe se jusson abbahagyni a történetet!!! :)
    Siess a következővel, amennyire időd engedi!
    Ölel, puszil,
    Diush

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, örülök, hogy visszatértél.
      Nem hagyom abba, csak egy kicsit pihenek, próbálok ihletet meríteni, remélem sikerülni fog.
      xx

      Törlés
  6. Hello!Nagyon jó rész lett mint mindig.A vége pedig nagyon aranyos,perverz és egyben szomorú volt.De így tökéletes ez a blog ahogy van.Szóval remélem minél hamarabb hozni fogod a részt :D

    VálaszTörlés
  7. Szia!:) Nagyon tetszett a rész.Légyszíves siess a következővel,mert nagyon kiváncsi vagyok :)

    VálaszTörlés
  8. szia!:)nagyon jo lett várom a kövit!!

    VálaszTörlés